Tegnap előtt bevittük nagyit a kórházba,mert már nem tudtunk vele itthon mit kezdeni.Szegénykém nehezen vette a levegőt, és fájt neki valahol,csak nem tudta elmondani,hogy hol. Ez van. Így már tudtunk aludni, a gyerekek kifejezetten megkönnyebbültek,bár azt is tudják,hogy Ő már nem fog onnan kijönni.

Most áttérek boldogabb vizekre:kicsi babám tegnap este 9-kor evett,és csak 3/4 6-kor kelt fel reggel(én viszont 2* is,hogy megnézzem,miért nem ébred fel:-) ) Kíváncsi vagyok,hogy így marad-e,vagy ez csak egy tévedés volt:-). Már nagyon hangosan beszélget,ha ez a hülye computer felismerné a videokamerát(eddig felismerte,de valami történt,és nem tudunk vele mit kezdeni),akkor fel is tudnám tenni kicsi Mórt,amint hangosan beszélget a csíkos plüsskutyával-sőt,még kacarászik is neki.Nyilván valami olyat mondhat a plüsskutya,és az egér,meg a teknőc is,ami Kökölyszinek nagyon nagyon tetszik.Kár,hogy én nem érthetem:-). Gyönyörűen kiemeli a pici fejét,és az alkarján támaszkodva kb.1 percig(ez nem biztos,nem mértem le,lehet hogy rövidebb,de az is lehet hogy hosszabb) beszélget a kis barátainak,miközben a fejét is forgatja. Szóval,nagyon ügyes,és én nagyon büszke vagyok rá.

A nagyobbakat reggel alig lehet elküldeni a suliba,ha fenn vann manó,mert reggelente különösen szeret nagyokat kacarászni-a fiúk imádják. Már mondtam nekik,hogy fél órával korábban fogom Őket kelteni,hátha akkor nem koppra érnek be.