Még nem is mutattam képet arról,mikor Kökölyszivel még a kórházban voltunk. Íme:
Itt két napos volt a drágám. Olyan,mint egy ici-pici kedves kismanó. Én nem lettem szebb,csak a hajam lett rövidebb:-).
Leírom,mennyi mindent tud mára a picurka:
Hangosan kiabálni,nagyokat,gurgulázva nevetni,éjjel ügyesen aludni(kivéve,mikor nem...de azt is ügyesen:-) ), egyértelműen és határozottan megfogni a plüsskutya fülét,apa ujját vagy a pólóján a csíkot, anya ujját,és mindezt megpróbálni a szájához vinni-több kevesebb sikerrel-(a csík az általában nem sikerül, a kutya füle szinte mindíg),hason fekve fejet magasan tartva nézelődni,közben hangosan beszélgetni a rácsvédőn a macival-és még nagyokat nevetni neki,kézzel-lábbal rugdalózni,ha valami tetszik,és ha nem tetszik,akkor is, nagyon hangosan méltatlankodni, éhségnél, álmosságnál,kakinál,és nagyon nagyon sok örömet okozni a családnak.
És ami még nem megy: ülni,állni,járni:-),forogni hasról hátra vagy fordítva(és mintha még nem is akarna,jó így konkrétan egy testhelyzetben:-) ),egyedül enni:-), fürdeni:-). De ami késik,nem múlik!
:-)))))))).
