Voltunk Petivel és Zalussal a megyei könyvtárban-zenés,mesés bábelőadáson.Peti és Panni kalandja-ez volt a címe.

A gyerekek és a szülők körbeültek párnákon a földre,és a könyvtáros nénik meséltek,báboztak,énekeltek(nagyon szépen) nekik. Elég mini volt a társaság,így csak néhány gyerkőc figyelte a történéseket. Az én kicsi manóm az első adandó alkalommal beállt a kör közepére,és ott különböző-mozdulatok közben vigyorgott,és nézegette a gyerekeket. a különböző mozdulatok csuklóig szájban turkálást, hajsepregetést, füllegyezgetést jelentenek:-D. Gondolom,kicsit zavarban volt-de azért nem annyira,hogy ne álljon középre:-D. Azután a mese végén szabad játék volt,Peti bevonult a kis házikóba,és ki sem jött. Néhányszor ellökték benn,de sebaj,nem zavarta,fülig ért a szája.

Képeket is csináltam,de sajnos mozgósak lettek(nyilván,telefonnal nem lehet túl jó képeket csinálni). Viszont egy nagyon jól sikerült-Zalánról. Egyszerűen imádni való,ahogy ott áll! És a haja!!!!! Szenzációs-nem tudok vele betelni:-D.

Imádom a kis budikefe hajú csöpp kis embert:-D:

Más:

Megnéztem a net-en a középiskolai felvételi feladatsort. Hát, a matematika szerintem botrányos volt. Megpróbálom itthon hétvégén megcsináltatni Levivel-csak kiváncsiságból,hogy Ő hogy írta volna meg-csak tájékozódás képpen. Igaz,hogy még csak 7.-es.  A magyar az véleményem szerint könnyű volt-bár az utolsó feladat igen csak szubjektív-elkezdtek egy történetet- és a diáknak kellett befejeznie tetszés szerint-10,12 mondatban. Hát,ez szerintem teljesen tanárfüggő-mármint hogy melyik fogalmazás jó,és melyik nem.