Augusztus 1.-én lesz 25 éve,hogy dolgozom. És annak is,hogy ugyan ott dolgozom. Még emlékszem az első napra:-). Fiatalon,üdén,jókedvűen,légiesen könnyűen ,tele reményekkel kezdtem a munkát. Persze kaptam hideget-meleget-már az első napokban,mikor még csak vakon tapogatóztam az "egészégügy termeiben". Akkor,fiatalon nagyon szép voltam-túl szép némelyeknek. Pedig sosem tulajdonítottam jelentőséget a szépségnek túlzottan-ajándéknak tartom,amit valamiért kap az ember. De igazából nem érekeltek a szemétkedések-fiatal voltam,és örültem az életnek,a függetlenségnek,szerettem az embereket.
Láttam sok mindent. Sok ember éleltének a megmentésében vettem részt közvetlenül is. Láttam sok örömet,és sok könnyet,láttam édes kicsi babákat születni,de láttam Őket harcolni az életért.Megismertem sok sok embert-köztük jó orvosokat,és rosszakat,és jó nővéreket,és rosszakat. Találtam barátot, szerelmet, kaptam sok sok köszönömöt.
A munkám iránti szeretetem semmit nem változott 25 év alatt. Nem fásultam bele-nem tudom,mi az.
De hogy miért is született ez a bejegyzés? Elgondolkodtam valamelyik nap. Ha nem lenne 3 gyerekem-ami 12ezer forint adókedvezményt von maga után(ugye,mi 3 gyerekesek ezt tudjuk),iletve nem lenne ennyire kevés a fizum-ami miatt havi 15000 forint alkalmazotti kedvezményt kapok-amit persze lehet adóév végén is igényelni- szóval akkor a kerek 25 év munkaviszony,és felsőfokú(E kategória-aki ilyen helyen dolgozik,az tudja)végzettség után, nem mellelsleg egészségre ártalmas munkahelyen dolgozva a nettó bérem kb. 72ezer forint.
Szép,ugye??????
