És Hála Istennek,az eredmény negatív. Nincs neurológiai eltérés.

De nagyon megkínlódott az én édes kicsi fiam. Ugyanis csak hatodik szúrásra sikerült betenni a branült:-(. A gyerek ambulancián 5-ször  próbálták megszúrni. szegénykém annyira de annyira sírt-én próbáltam vigasztalni,puszilgattam,simogattam-de Ő csak sírt,sírt..annyira sajnáltam,hogy azt hittem,ott helyben megszakad a szívem. az 5. próbálkozás után mondtam,hogy most már hagyjuk, elmegyek,lemondom az MR-t,kérek másik időpontot. De közben odajöttek az MR-ből az anesztesek,akik altatták Petit. Mondtam,hogy elmarad,mert nem tudták megszúrni. Ica barátnőm erre felment a gyerekműtőbe,hozott le egy kis bódító szert,amit végbélen keresztül kellett bejuttatni. Néhány perc múlva kicsit elkábult a drágám-és Icu kb. 10 másodperc alatt megszúrta. Onnan irány az MR-az én drága,cseklő- nyakló kisfiammal . Ott befektettem a gépbe-beadták neki az altatót,és nem aludt el! Bódult volt,de emelgette a kicsi kezét,lábát-de olyan koordinálatlan mozgással. akkor kapott még egy adag valamit-amitől elaludt. Végig benn voltam a vizsgálóban,és figyeltem a légzését, a bőrét-persze az altatósokkal együtt. a vizsgálat után egy kicsit felébredt,de újra visszaaludt még vagy 2és fél órát.

Jól van szerencsére.De nekem még mindig egybe van a gyomrom.