Szóval,nagyon nagy élmény volt. Pénteken délután volt egy 3 órás csoport foglalkozás. Igazából ismerkedtünk,mindenki elmondta magáról,amit gondolt,hogy el akar mondani. a pszichológus nő-Irénke- figyelt,néha néha kérdezett. Már ott kiderült,hogy mindamellett,hogy mindenkinek "problémás"gyereke van, volt közöttünk 2 anya, a nagyon nagyon nehezen beszélt, és sírt is. Szomorú volt látni. Az egyikőjük- nevezzük Lilinek-arról beszélt,hogy van egy 10 éves fia, Lóránt, aki súlyos látássérült. Másfél éves kora óta egydül neveli, az apa rapszódikusan jelenik meg a fiúért,bár anyagilag segíti Őket, ruhákat,játékokat vesz a gyereknek-de még sincs állandóság a kapcsolatukban. Ha a kisfiút elviszi, a hazaérkezése után Lóri agresszív,bevonul a szobájába, órákig nem lehet hozzá szólni. az apa nem fogadja el azt,hogy a gyerek látássérült-nem adja rá a szemüvegét( pedig súlyos fokú-olvasógéppel tanul az iskolában).  Lili nagyon sírt,látszott rajta,hogy totál ki van már.

A másik anya problémája a nagyobb fiával van-akit Ő nevelt egyedül sokáig, és valamiért mégis, felnőtt korára az apjához ment lakni, gyakorlatilag alig van kapcsolatuk,illetve ha a fiúnak kell valami, akkor hívja fel az anyukája jelenlegi férjét, vagy néha az anyukáját.

De mindenkihez voltak érdekes mondatai, még érdekesebb kérdései.

Elmondtam Neki nagy vonalakban,hogy honnan jöttem,milyen családban élek, hogy a 4 gyerekem közül csak 3 él.

És konkrétan elmondtam,hogy nagyon aggaszt az,hogy Peti még pelenkás. Hogy attól félek,hogy  mire oviba kerül majd (4 évesen),akkor sem lesz szobatiszta- az éjszakai ágytisztaságról nem is beszélek. Ő megkérdezte Tőlem,hogy ki az,aki még pelusba pisil. Én persze rögtön tudományosan megmagyaráztam, hogy akinek még nem érett az agya.

Ő ezt másképp látja.Abból,amit elmondtam,amit megfigyelt rajtam, amit kivett a mondataim közül: jó kicsinek lenni nálunk. Mert Peti a KICSI. Őt még ölbe viszik,ha nem akar a lábán jönni,vagy beleülhet a babakocsiba, még babusgatják-hiszen Ő a KICSI, mindenkinek,hiszen a fiúk is óriási méretűek, még anya is óriási méretű, meg apa is, ráadásul Ő két gyermeknek "járó"szeretetet kap,mióta megszületett. És persze még beszélni sem tud,ami nagyon fontos lenne. Ő azt gondolja,hogy nem kellene aggódni, eljön majd-nyilván később,mint egy "átlagos"gyereknél.

De az biztos,hogy jobban oda fogok figyelni-pl. nem veszem a kezembe az utcán. Ha csak lehet,nem viszek babakocsit-bár sokszor végig szaladja mellette az utat.

A délutáni foglalkozáson mondta nekünk,hogy másnap reggel fél 10-kor talizunk,de mindenki vigyen magával 5 tárgyat,ami tetszik Neki-lehet levél,kavics,használati tárgy-bármi.

Másnap reggel találkoztunk újra. És ekkor a megkezdett beszélgetés után,Lili-t megkérte,hogy csináljunk "fényképet". Lilinek minden jelenlévőt- a pszichológuson kívül-be kellett helyettesíteni egy egy családtagja karakterébe. Engem az "anyukájának"választott. Miután mindenki megkapta a családtag szerepét,azt mondta Irénke,hogy akkor most képzeljen el egy eseményt,ahol mindannyian ott voltunk.(Mármint a család). Ő az ovis ballagást nevezte meg. Ekkor megkérte Irénke,hogy legyen egy "fénykép",mindenkit oda állítson,ahol szeretné,hogy az a személy látsszon a fényképen. Érdekes volt az egész. Engem,mint anyukáját közvetlenül maga mellé állított,és még a derekát is át kellett fognom. A fia apját-Józsit-kitette a képről-szinte nem is látszott,hogy ott van. Rendkívül feszült volt a helyzet-és mindenki,aki családtag volt-elmondhatta utána,azt,hogy mit érzett. Szóval-ezt családállításnak hívják, és konfliktus feloldás(is) a célja-hihetetlen,hogy milyen "erők" mozogtak közöttünk-és milyen érzések kavarogtak bennünk. Lili megint sírt-de nagyon megkönnyebbült,azt mondta,hogy sok mindent másképp lát,mint 2 napja.

Még ezen a napon, a délutáni csoporton elővetette velünk azt az 5 tárgyat,amit levittünk. A tárgyak saját magunkat,és az életünkben a 4 legfontosabb személyt testesítették meg. Adott egy fehér,A4-es lapot,és a tárgyakat el kellett rajta helyeznünk,úgy,ahogy azt gondoltuk. az én tárgyaim: a névnapomra, a barátnőmtől kapott fekete,bugyros,szépséges táska(én),1 kehelyhez hasonló formájú őszi levél(Levente),egy hosszú, szépen metszett pezsgős pohár(Miklós), 1 csipkebogyóhoz hasonló,de annál nagyobb bogyó( Peti), és egy kis ágacska,amin sok kis piros bogyó volt(Marci). És én mindent belepakoltam a táskába, a kehelyszerű levélben a bogyók,és mellettük a pohár. Érdekes dolgokat mondott,mikor én elmondtam,hogy melyik tárgy ki,és miért így gondolom. azt mondta,hogy a táska(én),olyan mint az anyaméh-átölel-és én átölelem a családomat, a gyerekeim egymást fogják, a férjem, a szép üvegpohár,kicsit olyan "kirakat,mert szép"-és használati tárgy is-de az ölelésembe beletartozik Ő is. Még azt is mondta,hogy egy nagyon nyílt,és őszinte embert ismert meg bennem,akinek tele van melegséggel a lelke-örül,hogy megismerhetett, mert manapság az őszinteség ritka.

Az utolsó napon elkezdett egy mesét,amit nekünk kellett folytatni. És mikor vége lett a mesének-el kellett játszani. Na,ez igazi, felhőtlen játék volt-halálra röhögtük magunkat.

Még néhány szó a kajáról: Reggel -este svédasztal,de ami szem szájnak ingere, Fácánleves,tárkonyos szarvasragu leves, rdei gomba leves,sült kacsa,csirkemell roston,  Merlin rőzséje(sült burgonya,valami sült kacsamell csíkokkal),saláták, fetás burgonya, isteni friss,meleg péksüti(parasztkifli-jájjjj:-D)hurka,kolbász,hal-szóval el sem lehet mondani. Reggel persze zöldségek ,felvágottak , sajtok, joghurtok, teák, kakaó, kávé, narancslé , pékáruk , magvas,fehér,rozs-szóval,hmmmmmm.

Most ennyi,mert Levim jönne a drágám egyí kicsit!