Na sziasztok!

Mivel megígértem Pá-nak és Bibének,hogy néha néha írok ide-hát most megteszem. Ezt a bejegyzést arra használom,hogy leírjam,hogyan születtek a fiaim.

1996.08.25.-hajnal fél egy: kb.fél óra alvás után arra ébredtem,mintha fájdogálna ott lenn valami. Hát,úgy gondoltam,hogy várok egy kicsit,és figyelek.Addig sikerült figyelgetnem,míg reggel 7-re már erős 5 perces fájásaim voltak. Be is mentünk a kórházba-ott szépen fel is vettek(fél ujjnyi),aztán lefektettek a szülőágyra-és onnan kezdve nem kelhettem fel.Fél 2 kor burkot repesztett a doktronő-aztán jöttek a fájások egyre erősebben,csak a gyerek nem akart kibújni.aztán 1szer csak rosszabb lett a szívhangja-a válla viszont elakadt a méhszájban-merthogy az egyik oldalon nem tűnt el. Gyorsan szóltak a szülőszoba vezetőnek-aki gyorsan a vákum mellett döntött.Így 16 órás vajúdás után,délután fél négykor megszületett Leventénk,3500 grammal és 51 cm-el,10/10 apgarral, 40 hétre. Mind a ketten megszenvedtük-de megérte nagyon.

1997.08.06:délután 4 óra-mintha Marcim ki akarna kukucsálni. Hát,én levittem Levikét a játszótérre-ott elvoltam egy darabig-csak 10 percenként éreztem elviselhető görcsöket. Aztán este még megfürdettem,lefektettem,meséltem és énekeltem neki-megvártam míg elalszik.Nagyon nehezen hagytam itthon.Este 11.kor 5 perces fájásokkal megérkeztem a szülőszobára-felvettek a vajúdóba,mondták,hogy pihenjek.Na,ha lepihentem-fájás abbamaradt.Ha járkáltam,rendszeresen jött. aztán éjjel 2kor úgy döntöttem,lefekszem,mert nem lesz erőm szülni.Reggel 3/4 8kor jött a doki(pont az,aki megvákumozott Leventével)-és mondta,hogy ezektől a fájásoktól kb.du.4-re lesz baba.Kicsit elpityeregtem magam-hiáyzott nagyon Levikém. Elment az ágyamtól,éreztem egy pukkanást a pocakomban-és elfolyt a magzatvíz. Na,akkor beöntés,borotva-és iszonyatos erős,szünet nélküli fájások.Szó szerint szinte levegőt sem tudtam venni.És délután 4 helyett 9óra perckor megszületett Marcikánk,3900.grammal és 59 cm-el,40 hétre. Anyósom reggel fél nyolckor telőzott,mondták neki,majd délután valamikor.A tesóm pont akkor,mikor bújt a világra Marcika-megvárta,míg kibújik,mondták neki,hogy minden oké,nagy,egészséges baba.Erre Ő hívta anyósomat,hogy megszültem-anyósom meg először majdnem elküldte a p..ba-,erthogy neki másfél órája azt mondták,csak délután lesz babuci. Persze aztán jót szórakoztak az egészen.

2008.07.09. Néhány nappal 9.-e előtt megbeszéltük a doktorral,hogy mikor kell jönnöm.Kérdeztem Tőle,hogy hányra jöjjek reggel-erre Ő mondta,hogy ráérek 9-10 között jönni,felvesz,megvizsgál,aztán lefektet valahová-és 10.-én vagy 11.-én megcsászároz.Na,fél 10 körül lépünk ki a liftből-erre jön velünk szembe:Sziasztok,Kati,te menj be a szül.szobára,a csajok már várnak,előkészítenek-Te vagy a 2.sectio,az első már ben vann a műtőben.Hát,igazából még megijedni sem volt időm.A férjem szaladt haza a gyerekekért-Ő is meg volt rémülve eléggé-én meg méginkább. Bevittek a szül.szobára,ott a szokásos papírok aláirkálása,infuzio,katéter,borotva-és 11.07-kor megszületett legkisebbem,Péter Mór,3450 grammal és 56 cm.-el,38 hétre.

Nem is tudom,hogy mivel érdemeltem ki a JóIstentől,hogy 3 gyönyörű gyermeket kaptam. Tudom,egyet elvett Tőlem, de a legkisebbet azért adta,hogy enyhüljön a szomorúság,és a hiány.

És Shakespeare soraival zárom ezt a bejegyzést:

"A halállal,mely holnap elragad,csak úgy dacolhatsz,ha utódod marad."