Nagyit ma bevittük a kórházba.Egész éjjel csak bolyongott, fájdalmai voltak-persze nem tudta megmondani,hogy hol,és láthatóan nehezen lélegzett. Szegénykém, 3/4 5-ig(velem együtt) nem aludt semmit,sehol sem volt neki jó,állandóan hol ide feküdt,hol oda ült. Neki szegénynek már ez a végállomás előtti utolsó megálló.Remélem,jót tettünk vele,és azóta már a tapasztól jobban érzi magát. Nagyon nehezen bírta az autóutat is(kb.10 perc),és nagyon-nagyon elfáradt. A férjem nem tudja,hogy jól döntöttünk-e,,pedig én mondtam neki,hogy neki teljesen mindegymár,hogy hol van,mert már egyáltalán nem volt képben,egy kicsit sem.Sőt,ott a jobb neki,ahol tudnak enyhíteni a fájdalmán.....De azért nagyon rossz- itt állunk újra egy visszafordíthatatlan búcsú előtt. Még éppen hogy csak elengedtük a kislányunkat,most el kell engednünk valaki általunk szeretett személyt újra.:-(
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hermi67.blog.hu/api/trackback/id/tr235359209
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.