Tegnap nagyon jó napunk volt. Találkoztunk Mónikávaél és Zalánnal.Zalán egy órával hamarabb született Petinél...emlékszem,mikor Mónikát kihozták a műtőből,én arra vártam, hogy bekerüljek. És hozták nem sokkal utána Zalánt....annyira szép volt,nem is bírtam ki,hogy ne  mondjam az anyukájának:-). Azután egy kórterembe is kerültünk, és hazajövetel után is megmaradt a kapcsolatunk-ami egyre inkább barátsággá alakul közöttünk. Minden héten beszélünk telón,és most végre taliztunk is, a buszpályaudvaron(ami egyébként egy nagyon szép,nagy,plázaszerű épület,tele üzlettel,virággal és most karácsonyfával..).Jó volt beszélgetni, Zalán pedig azonnal elkezdett Peti felé nyúlkálni,próbálta megfogni...Petit teljesen lenyűgözte a körülötte lévő színes forgatag-de aztán egyszer csak hopp...Ő is észrevette Zalánt-és mind a ketten édesen elkezdtek egymásra vigyorogni...nagyon cukik voltak.Megkértünk egy fiatal lányt,hogy csináljon már 1-2 képet rólunk,itt az egyik:

Megbeszéltük,hogy ezt gyakrabban megismételjük-persze jó idő esetén kinn,a szabadban. És a találkozás örömére kicsi Petim hurrá!!!!!!!-megfordult a hasáról a hátára(2szer is egymás után). Mi nagy ovációval fogadtuk-Ő pedig kerekre tágult szemmel nézte,hogy ugyan ez a 3 bolond miért ujjong és veri össze a tenyerét...:-).