Komolyan monddm,egy rakás szerencsétlenség vagyunk-persze csak kisit. Ma már annyit röhögtünk a nyomorunkon,hog megfájdult a hasam:-D. Szegény apa tegnap  rosszul mozdult,és beakadt a gerince.Gyakorlatilag alig tud mozogni, és azt is csak nehezen. de a humora azért megmaradt(kivéve,mikor éppen nem káromkodik) Edit barátnőm átjött ma,ésmegkérdezte,hogy próbáltam-e már masszírozni. Én persze mondtam,hogy még nem értem rá,de most hogy alszik a kicsi(épp aludt a drágám),a nagyokat már megebédeltettem(apa szerint megrágtam nekik az ételt:-D) megmasszálom.Mindeközben,apa, az én mondókám  aláfestéseként monológozott:perszee,masszírozni,hohó,mikor 3 gyerek van! Jóó,megfőz, meg a gyógyszert is idehozza, meg kiszedi a kaját-aztán ha szerencsém van,odaérek,míg meleg-ha meg nem,megeszem hidegen:-D)).Annyira,de annyira röhögtünk(persze apa is).Majdnem ráesett a lábamra az etetőszék tteje,ere apa:vigyázzál drágám, le ne sántulj,mert mi lesz velünk,éhen halunk,mert egy hét,mire én hazaérek a boltból:-D)))))Szóval, a nagy nyomor ellenére ilyen jókedvűen telt a napunk. Bár most este megkérdeztem,hogy kér-e egy kis tejbegrízt-amúgy Bea asszonyosan:-D)))).  Nem is értem,miért nem kért:-D))))).