Vagyok. Már kicsit jobban. A sok baj tetejére még sikerült benyelnem egy nagyon klassz enterovírust,amitől két napig folyamatosan a budin ültem-vagy tök lázasan feküdtem(- 2 kiló kb-hurrá:-D),az evésem a normálistól még mindíg messze áll,így remélem,hogy 1-2 kilótól még sikerül megszabadulnom. Persze a sok hasmarsnak hála, méltó koronaként az egészre, most azzal a bizonyos kis sárgán csillogó nevű erecskével vívok,ami oly sok,már szült nőtársamat érinti-minő becses ajándék ez!!! Húúú,de nem hiányzott:-D.

Lassan vége a nyárnak-nagy nagy szomorúságomra. A fiúknak itt a suli,kezdődik a hova tetted,mondd fel,mutasd meg és társai:-D. És persze a fáradtságukat látni nem jó egy anyának. Továbbra is az a véleményem,hogy túl vannak terhelve az iskolában,olyan dolgokat kell megtanulniuk,amire ebben az életkorban még nincs szükségük. Szerintem a magyar iskolarendszer nem jó-túlságosan versenyistálló szaga van. Nem beszélve az anyagi vonzatáról-de arról inkább most nem is írok semmit...

Kicsi Kökölyszink jól van, nagyon aranyos,legújabb mottója: Anyám mellett tANYÁZOK. Teljesen mindegy,hogy merre vagyok,ha éppen nem alszik-azt pedig már 1szer szokott csak nappal-Ő ott van körülöttem. Most,mikor írom a bejegyzést,egy darabig az ölemben ült,azután lekéredzkedett-és lefeküdt mellém a parkettára hasra,és nyomja a babaneyelvet ezerrel:-D. Továbbra is 6 foga van,továbbra sem beszél semmit,csak a maga nyelvén,továbbra is jól eszik-már tud egyedül a kanállal bánni,csak még nem mindig jó a célzóvíz:-D-,és továbbra is gyönyörű,édes,szeretni való csöppség.