Mostanában egyre nehezebb körülöttem minden. Az anyagi helyzetünk olyan,mint egy katasztrófa sújtotta övezet. Pár hete még azt gondoltam,hogy már nincs lejjebb-hát tévedtem. És sajnos az a rám rendkívül jellemző optimizmus mintha kezdene kissé megkopni. Persze azért nem engedem meg magamnak,hogy feladjam, a fafaragásom nem engedi:-D,de néha bizony nagyon kell figyelnem a pozitív gondolkodásra. Bár az is igaz,hogy valami úton-módon eddig mindig történt valami pozitív dolog,és mindig akkor,amikor már egyáltalán nem számítotam rá. Ebből merítgetem az erőt magamnak.
A héten 3,általam kevésbé ismert, illetbe egy nagyon ismert ember halálhíre érkezett. Nagyon elszomorodtam. egyikőjukkkel együtt dolgoztam 19 évig. És bár nem voltunk olyan közel egymáshoz,hogy barátnők lettünk volna-ettől függetlenül nagyon nagyon sajnálom Sacit. Pár napja még találkoztunk,beszélgettünk,ment a 3 hónapos unokájához..56 éves volt,és egyszer csak elment. Én hivő ember vagyok,hiszem,hogy van élet a halál után,hogy van Isten,hogy úgy kell élni itt,ebben a világban,hogy a végelszámolásnál ne kelljen szégyenkezni(bár nem tudom,van-e olyan ember, aki képes erre,nekem még sokat kell tanulnom alázatot, szeretetet, megbékélést, sok mindent). Mégis szomorú a szívem,hiszen újra elment valaki, és testi valójában nem látom többé. Legyen Neki könnyű a föld.
Amit abszolút pozitívumként élek meg,az az,hogy a fiúk itthon vannak őszi szüneten. Szeretem ezeket az időszakokat-jó velük lenni. Igaz,hogy tanulunk ezerrel-mert mind kiderült, a két drágalátos helyenként ki-ki hagyott néhány anyagot. Most aztán lehet pótolni. Viszont kezdek profi lenni az éghajlatokból,azok növényeivől,állataiból:-D.
Pepito köhög,elég csúnyán-olyan felszakadós truttyosan.Elvittem doktorhoz, Sinecod és Fenistil csepp-ezeket kapja. Úgy veszem észre,már jobb a helyzet. De eléggé nyűgös volt ma, gyakorlatilag kevés híján egész nap a kezemben volt. Eléggé megfájdult a hátam a cipeléstől-de sebaj,majd meggyógyul.Vagy nem:-D.
Voltunk a héten Zalánéknál-nagyon édesek voltak a törpék. Zalán táncol a zenére,kis rongylábúm,közben az ujjacskáit csóválja a feje fölött. meg lehetne zabálni,annyira édes. Majd lesznek képek is-csak én annyira ronda vagyok rajtuk,hogy megpróbálom kicsinálni a fotókról a fejemet valahogy-esetleg lesatírozom,mert nem szeretnék így szerepelni a saját blogomban:-D.
