Végre otthon van Cintia. A szövettan szerint jóindulatú volt az elváltozás,de sajnos kiújulhat.Így aztán évente járnia kell ellenőrzésre-természetesen ha panasza van, akkor hamarabb. És milyen érdekes,ahogy kikerült a kórházból,elkezdett enni-sőt,falni:-). A varratot a 8.napon kiszedték a fejecskéjéből-én igen csak csodálkoztam,erre mifelénk fejből és hátból 2 hétig nem szokták kiszedni. Még aznap újra bele kellett neki tenni 3 öltést,mert szétnyílt a seb:-(. De a lényeg,hogy jól van a drágám.

A derekam teljesen helyre jött.Szerencsére. A fiúk jól vannak. Péter Mór egyáltalán nem beszél semmit,továbbra is csak eee-zik. Mindent megért,és mindent el tud mutpgatni.Persze,néha nem értem,hogy mit akar,na,olyankor viszon visít. Azért jó lenne,ha már valamit tudna beszélni-de kivárjuk. A gyerekeket nagyon szereti,de érdekes,itthon olyan,mint egy főnök,közöttük viszont inkább megfigyelő. Nagyon birom,mikor szemléli Őket. Valamelyik nap a játszón egy kislány,Lara,aki 3 hónappal idősebb nála,össze vissza szeretgette és puszilgatta Petit. A kis mulyám pedig csak állt megilletődötten,és hagyta magát.annyira arayosak voltak:-). Nagy nagy hőscincér:-). Bezzeg itthon!!!

A két nagy hajmeresztő néha.Olyan dolgaik vannak egymással szemben,hogy jujj:-D)). Meg is kérdeztem az apjukat,hogy megnőnenk ezek valaha????:-D))).