Várok,várunk. A hallókészülékre a kisfiamnak. Mert most a jelen álláspont szerint az első hallókészülékét Pesten kell megkapnia a kicsimnek. Ha nem sikerül valamit kiagyalni.De ezt majd csütörtökön tudom meg.

És persze várok rá,hiszen nagyon kellene már. És várom,hogy használjon Neki,Hogy segítsen-és Petikénk megtanuljon végre hallani olyan hangokat is,amiket eddig nem. És tudjon beszélni. Hogy halljam,ahogy anyának szólít. Hogy mondhassa-és én halhassam:szeretlek. Persze,én ezt sokszor elmondom a kis fülébe,egészen közel hozzá-és mindíg mosolyog. És megszeretget,belém bújik.

Fogunk majd mondókázni.Együtt-én is mondom,Ő is mondja majd. És énekelünk is. És tanuljuk a színeket,az illatokat,az ízeket. És még sok mindent. Ami ugye,milyen egyszerűnek tűnik akkor,ha egészséges halló a gyerek. És micsoda ajándék-amit nem is tudunk igazán felfogni-hiszen természetes. Vagy mégsem?