Ezt játszom immár 3 hete.
azzal kezdődött,hogy anyukám befeküdt az egyik bel.osztályra kivizsgálásra-különböző panaszok miatt.Kis is derült,hogy diabetes insipidusa van-amit persze lehet kezelni. De mivel meglehetősen rossz körülmények között él,megbeszéltem az ápolási osztály főnővérével,hogy nem tudná-e felvenni egy kicsit-amíg meg nem erősödik. Felvette,sőt,tartotta Neki a helyet,és ezen a héten hétfőn befeküdt oda. Ott 3 hónapig lehet térítésmentesen,melegen van,nem kell költeni a kicsi nyugdíjából. Anyu is szívesen vette,mert legalább a telet kihúzza ott-nem kell csúszkálni és kínlódnia a hóban. szerdán a tesómék hoztak neki rántott húst,amit szerintem egy az egyben megevett-és epés görcse lett. Csütörtökön nem adtak neki,csak keserű teát,és utána infúziót,merthogy hányt.És a főnővér mondta nekem,hogy nagyon sok gyógyszert szed,lecsökkenti egy kicsit neki. Hát,igen,anyum sok sok éve gyógyszerfüggő-bár ezt mindig tagadta. És bizony a csökkent gyógyszer miatt elvonási tünetei lettek(szerintem). Zavart,össze vissza beszél, pelenka kell alá, azt sem tudja hol van. Éjjel kiabál. Tegnap kiültettem ülőkocsiba,és kitoltam a társalgóba. Ott megetettem-de olyan,mint egy gyerek. Fogtam a kezét-és elkezdte tördelni az ujjaim. Mondom Neki, Anyu,jujj,mit csinálsz? erre Ő: össze akartam hajtani,mert olyan hosszú!:-(. Meg rám néz,és közli velem:holnap van május elseje! Szörnyű! Szerdán még teljesen ép volt az elméje-azóta meg!!!! Nem is tudom,mi lesz.
De hogy ne legyen elég a jóból, a másik osztályon meg nagymamám-aki lassan 88 éves lesz! Ő is zavart volt-de "csak" a folyadék hiánytól. Szerinte pedig kamerával figyeltek meg bennünket, nem szabad csak halkan beszélni. És apám se jöjjön hozzá(szegény apu 97-ben meghalt), mert Őt is felveszik. Persze mamám az egyik fiával él együtt Fegyverneken-akinek mozgásszervi betegsége van,és évente kétszer 3 hetet kórházban kell töltenie itt Szolnokon, egy másik kórház mozgásszervi rehab.osztályán. És mivel mamám már nem maradhat egyedül-Ő is befeküdt. csak a 3.napon mélyvénás thrombosist kapott-így átkerült abba a kórházba,ahol én dolgozom. Így aztán a munkám mellett folyamatos kórházi kóborlást végzek-a két öregasszony az egyikben- az unokabátyám a másikban. Még jó,hogy az egyikben dolgozom, a másik pedig 10 perc sétára van tőlünk! Hol a pisis,hol a hányós ruhát mosom,hozom viszem.
Nem tudom,mi jön még-anyukám nagyon elkeserít.-(. Nem tudom,lesz-e még valaha "normális",vagy a már egyébként is öreg szervezete nem tudja feldolgozni a sokkot,amit a gyógyszercsökkentés okozott. Persze,amíg nem csökkentették,addig is baj volt Vele-állandóan kába volt,alig forgott a nyelve,sokszor elesett otthon,annyi gyógyszert szedett be. Persze,ha megkérdeztem,Ő semmit nem vett be! Nem is tudom,talán egy hónapban 1szer tudta vele normálisan kommunikálni-de ahogy hazaért,onnantól számítva két óra múlva már nem lehetett érteni,amit mond:-(.
Most nem túl jó ez a része az életemnek-még jó hogy a gyerekekből erőt tudok meríteni! Nem is tudom,mi lenne velem nélkülük!
