Ma voltam Petivel a fejlesztő foglalkozásán. Hát mit mondjak,hozta az anyottvanmellettemésnemcsinálomafeladatokatmertanyaottvan-t,de rendesen :D.

Persze azért néha-néha bekapcsolódott, és akkor ügyes volt.  Színeket és formákat pároztattunk-és aki jól csinálta, az ugrathatta az ugyan olyan színű műanyag békát. Meg állathangokat próbáltunk utánozni-Nekem és Hédikének nagyon jól ment, Peti konkrétan le se szarta az egészet :/ Nem akart menni oviba sem,mert most pár napot itthon voltunk együtt. De azért nagyon elgondolkodtat,hogy mi lesz vele később, ha ennyire fafejű marad. Az iskolában sem fogja majd csinálni, hanem tüntetőleg hátat fordít? Na,mennyire nem várom én ezt!

Anyukám kórházban van,már október óta. Jól van,de azt mondta,Ő már nem megy vissza az albérletbe, csak szociális otthonba. Úgyhogy most már napi 800 ft. ápolási díjat kell fizetnie. Mi pedig elpakoltunk az albérletből-pffff, iszonyú volt,már nem bánom,hogy befejeztük. Nézegettem a régi képeket-hmmmm-milyen gyorsan repül az idő. Levinek és Marcinak sok kisbaba képe, a tesóm két lányának is,és sok sok még régebbi kép :). Jó volt átnézni őket.

Persze,azt nem tudom,hogy ha nem veszik fel szoc.otthonba rövid időn belül,akkor mi lesz? Nyilván keresni kell neki majd valahol albérletet. De az anyagi helyzete katasztrofális-és én sem tudok túl sokat segíteni Neki. Így is mindig viszek Neki még ennivalót,mert állandóan éhes. Meg cigit,meg ezt meg azt. A felvételi kérelmét már 1 éve beadtuk-de mivel letiltás van a nyugdíján-hála a tesómnak- így nagyon kicsi az esélye, hogy olyan kevés pénzzel felveszik :(. Újabb gond-ez is az én nyakamba.

Ahogy nézegettem a képeket-tisztára sírós lettem. Ott volt Marcikám-édes gyönyörű,gombszemű kisfiam,kis pihe puha-és most full szerelmes, már nem én vagyok az első Neki,Anna,Anna,Anna-utána Peti,és talán utána én. Nehéz ezt nagyon megemészteni-főleg,hogy még ennyire nagyon fiatal-még csak 16 lesz a nyáron. Ráért volna még ezzel nagyon-de hát a szerelem nem szokta kérdezni,hogy hány éves vagy-jaaaa,még csak 15-akkor még továbbállok Tőled-erre még én is emlékszem :). És persze próbálok nem ragadós-nyafogós,hisztizős anyuka lenni- de belül nagyon sajog :). És persze azt sem tudom,hogy jól teszem-e,hogy engedem hétvégénként a lányhoz-messze lakunk egymástól,így csak hétvégén találkoznak. Lehet,hogy rosszat teszek a fiamnak ezzel-nem tudom. Talán ez a legrosszabb az egészben. A bizonytalanság. Mert ha nem engedném-akkor biztosan meggyűlölne-szerintem el is szökne hozzájuk. Ezt sem szeretném, de bár a jövőbe láthatnék-hogy mit csináltam a múltban rosszul. Fúúúúú,ez így elég értelmetlen,asszem :D.

Ha valaki még olvas egyáltalán,és van véleménye-megírhatná .