2014. február 24-én megtörtént. Petikém mindkét oldalra CI-t kapott!!! Igaz, csak egy oldalra voltunk előjegyezve, de mégis kettő lett belőle.

Vasárnap délután foglaltuk el a klinikán a kis szobácskánkat. Peti meglepő módon nem hisztizett hogy mi maradunk, apáék mennek. Nagyon jókedvű volt, este sokat játszott, ugrált az ágyon. Fáradt volt ugyan, de gondolom az újdonság miatt nehezen aludt el, majdnem fél tizenegy volt, mire álomba szenderült. Én még nehezebben aludtam el, nagyon feszült voltam már egész héten. Este a nővérke mondta,hogy reggel 6-kor még itassam meg folyadékkal, és le is kell majd fürdetnem betadinos szappannal. Gondoltam, hátha sokáig alszik majd, és nem kell éreznie az éhséget és a szomjúságot a műtétig. Ehhez képest reggel fél 5 kor ébredt, de kicsit még szunyókált, ivott, és megint játszottunk, mesét néztünk. Fél nyolc körül megfürdettem- ezért sem tiltakozott, megkapta a kis kórházi pizsikéjét. 8 körül szólt a nővérke,hogy menjek le a prof.-hoz a gyerekkel. Addig mi még nem találkoztunk. Lementünk hát, és a prof. megajánlotta,hogy egyszerre berakja mindkét oldalra az implantot- hiszen mindenképpen kellene Neki később a másik oldalra is, egyformán rossz mind a két füle, így legalább nem kell mégegyszer kitenni ennek a tortúrának. Sírva fakadtam, mert nagyon nagyon féltem. Kérte a prof., hogy ha megbeszéltem a férjemmel, kb. negyed órán belül szólassak le a titkárságra,hogy mehet e mind a kettő- mert akkor átvariálja a napját. Teljesen össze voltam zavarodva, a férjem azt mondta,hogy legyen mind a kettő szerinte- így aztán szóltam.

9 körül hoztak neki egy nyugi kúpot, mondták, kb. 10 perc múlva hatni fog. Ehhez képest kb. 3 perc múlva ott volt a műtős, hogy mehetünk. Úgyhogy vittem az én jókedvű, mosolygós,teljesen éber kicsi fiamat a műtőbe.Aki volt már így a gyerekével, az tudja,hogy milyen volt ez- aki nem, meg hiába is próbálnám leírni......azt hittem, belehalok a félelembe. 9 óra 5 perckor beadtam-mosolygott,köszönt Nekem,hogy cia-és fél kettőkor hozták vissza. Életem első leghosszabb 4 és fél órája volt ez- soha senkinek nem tudnám kívánni, hogy átélje.

Műtét után aludt sokáig, először mikor megébredt, le akarta tépni a fejéről a kötést, de csak pár pillanatig. Teljesen este 7 körül ébredt fel, ne sírt, csak nagyon nagyon szomorú volt-láttam a kicsi szemén. Egy idő után odakapott a bal fülecskéjéhez, és sírt. Kapott fájdalom csillapítót, és elaludt-aludt 5-ig. Utána felébredt, ivott, meséztünk, színeztünk, kirakóztunk.

Mentünk kötözésre,és kiderült, hogy a bal füle alatt megégett a bőre egy ujjbegynyi területen-gondolom,  az elektromos kés érhetett hozzá-azért sírhatott, mert egyébként egyáltalán nem vettem észre,hogy fájna neki. Nagyon megijedtem, mert annyira púpos volt az implant. a bal oldalon, hogy jajj. De mondta a tanár úr-akit odahívott a nővérke(odasúgta neki, lehet hogy haematoma-amit én persze értettem, de ők nem tudták,hogy értem, és rögtön mondtam,hogy jajj, ne már, ne legyen), hogy nincs semmi baj, ez majd kisebb lesz-és tényleg kisebb lett.

Hősök pedig vannak- és az egyik közülük az én édes drága kicsi fiam. Úgy viselkedett,mint egy felnőtt- a nővérkék el voltak tőle ájulva,hogy a hangját csak kacagni hallották, nem sírt semmiért,ügyesen tűrte a kötözéseket, a branülbe az injekciókat. Csak 1 szer sírt. a 2. estén, mikor is megfürdettem :D Gondolta, jó az a büdi nap :D.

Eltelt,szerdán este jöttünk haza, nagyon boldog volt,mikor meglátta apát és a középső fiunkat, Marcit. Annyira örült, öröm volt nézni :).

Haragudott rám a műtét után, eltakarta a szemecskéjét-de azért a talpát az orrom alá dugta-azt megcsókolhattam-és közben somolygott a cumi alatt :).

A jobb füléből szerdán reggel egy nagyon kevés,pár pötty véres-savós valami ürült-na,gyomrom egybe még jobban- professzor odahívatva. A prof. elmondta, hogy nagyon szűk volt a hely, alig tudott befordulni, és megsérült a dobhártyája hátulról, de rendbe tette, nem lesz baj, ezért szivároghat kicsit. Ez mondjuk itthon már nem volt,remélem minden oké odabenn.

Most gyógyul itthon. Már jó a kedve,eszik is-az azért sokáig nem nagyon ment, inkább csak keksz,ropi,joghurt,gyümölcs.

Azóta,mióta tudom ezt az egészet-azaz 2013 november óta- valaki megszorította a gyomromat. Mikor a műtét időpontját megtudtam, vasmarokkal folytatta a szorítást-és enyhülés csak a műtét után lett. De még mindig szorítja- és nem is igen engedi el, csak ha majd látom,hogy jól döntöttünk a kisfiunkkal kapcsolatban- azaz majd ha egy idő múlva észreveszem a pozitív változást.

Most már nem használhat hallókészüléket- szinte semmit nem hall, elég nehéz így Vele. És keresi, mutatja a kicsi fülét,hogy hóan???(hol van)

Március 25.-én megyünk az első beállításra.......

Kép a műtét után közvetlenül:

És a műtét másnapján:

Remélem, jól döntöttünk......