Hát mostanában nem lesz egyszerű az élet-nem mintha eddig túl lettem volna kényeztetve. A mindannyiunk által olyan nagyon szeretett nagyi(anyósom) 4 éve ismert betegsége nagyon elhatalmasodott-sajnos egyre közelebb a vége. De tudja a felnőtt ember,hogy az élet nagy körforgásából senki sem léphet ki-mégis.......nehéz látni,hogy egy ember,aki majdnem 70 éves kora ellenére egy 50 éves ember vitalitásával él-a betegsége ellenére- egyik napról a másikra rohamosan elveszti azt,ami az embert emberré teszi- a gondolkodás képességét,az emlékeket, a tegnapot.... Így aztán,most,hogy már napról napra romlik a helyzet,ma este elmondtam a két nagyobbamnak,hogy nagyi nagyon beteg-az "esze"betegedett meg.Azt gondoltam,hogy Ők még nem vették észre-de tévedtem,csak nem tudták hová tenni a dolgot.

És ahogy ott ült ma is a legkisebb mellett,és beszélt hozzá:jajj de szép a kisbaba,jajj de gyönyörű a kisbaba.... a kisbaba pedig az egészből mit sem értve, pici száját gyönyörű mosolyra húzva mondta neki hogy kgáááááéééé,eöööeeee..........és láttam az arcán hogy milyen boldog attól,hogy a pici itt van,hogy rámosolyog-erre vágyott,hogy ezt még megérhesse.És bár az agyát megtámadó áttétek miatt hajmeresztő dolgokat mond- a kisbabát még mindíg megismeri,és boldog Tőle. Jó,hogy még megkaphatta ezt az örömet.Most már csak arra kérem a Jóistent,hogy ne hagyja szenvedni-hívja el úgy,hogy ne fájdalmak között kelljen átlépnie a határt. Remélem,meghallgat.