Mese Kökölysziről és a plüsskutyáról.

Egyszer volt, hol nem volt,és van egy nagyon édes,aranyos fiúcska,akit Kökölyszinek hívnak.Mellesleg az Ő becsületes polgári neve Agócs Péter Mór. Nos,történt,mikor ez a pici fiú megszületett,hogy barátoktól,ismerősöktől kapott sok-sok plüss állatot.Az állatseregletben él egy mindenféleszínűcsíkos plüsskutya,akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak....noshát plüsskutyának. Történt,hogy kicsi Köklyszi nagyon hamar felfedezte a kis csíkos jószágot.Eleinte csak rá-rá tévedt a tekintete egy-egy rövid időre,aztán egyre többet el is időzött rajta. Kicsivel később már meg is szólította kis barátját pici gőgicsiléssel,majd hangos sikongatással. A plüsskutya mindezt a plüsskutyák megszokott nyugalmával tűrte(bár azért néha Ő is biztosan oda-oda vakkantott valami kedveset Kökölyszinek-merthogy előfordult,hogy a a kisfiúcska nagyon széles és nagyon kedves mosollyal válaszolt).Aztán ez a barátság egyre mélyült közöttük-persze a kutyus továbbra is csak nyugodtan ült egy helyben,gombszemeit hűségesen a pici fiúra szögezve.Aztán a pici fiú elkezdett a plüsskutya felé nyúlkálni-bizony elenite mindíg mellé sikerült nyúlnia.De szép lassan egyre közelebb ért a pici kéz a pici plüsskutyához-mígnem egy nap aztán sikerült megfognia.De hopp, a kutyus mindíg eltűnt-aztán valaki mindíg visszaterelgette a kis kéz útjába.A kis kéz pedig minden nap többször megfogta,és megfogta,és megfogta-míg egy napon a kis kéz gazdájának, pici Kökölyszinek sikerült csókot adni a pici kutya orrocskájára. Így újra beigazolódni látszik,hogy a kutya az ember(Kökölyszi) legjobb barátja.:-). Aki nem hiszi a története,nézze meg a képeket:-).

 Nahát,hogy lehet megfogni téged?

Na végre,megvagy!

Mindjárt megpuszillak!!!!!!

Így ni,kisbarátom!