Ma nagy útra keltem a picimmel(Hugokám,ki ne röhögj,Te világutazó :-D).Szóval,elmentünk Mónikáékhoz,meglátogatni Őket(Anyát és fiát,Zalánt). Ők tőlünk kb.3 km-re laknak. Mivel itt Szolnokon esélyünk sincs babakocsival buszra szállni,így kisétáltunk. Mondanom sem kell,szakadt az eső:-/. Bár gyalogosan sem egyszerű,mert annyi kátyú van a járdákon,mint Pesten a körúton. Mindegy,elindultunk.Peti aludt-én pedig igazán jó szórakozást találtam magamnak:a babakocsi jobb első kereke kb.527-szer akart kiesni,és én annyiszor próbáltam visszarakni.  Mire odaértünk,a kezem úgy nézett ki,mint egy becsületesen dolgozó lakatosemberé a GANZ-nál:-D. Persze,nagyon jól mutathattam szépen kisminkelve,fehér kabátban a babakocsi mellett, amint  a sáros kereket próbálom visszapattintani a helyére. És persze én ezen nagyon jól mulattam-füligvigyorral az arcomon toltam és szereltem a kocsit. És ez így volt a visszaúton is-csak akkor már nem esett az eső.

Nagyon jó volt Mónikáéknál. Mikor odaértünk, Zalán édesen füligszáj volt-bár addig nyűglődött. Peti,mit egy kis vénember,enyhén homlokráncolva nézte Zalánt. Persze, az önimádata itt is előjött,ahogy a nagytükör elé kerültünk,csábosan elkezdett mosolyogni -magára. Nagyon nagyon aranyosak voltak-néha azért nyúlkáltak egymás felé-nagyon érdekes lehetett az a másik baba ott. Peti bemutatta összes tudományát-a négykézlábról lábujjhegyre, a féligülés, a fejem a talajon miközben pipiskedek,és úgy áll a lábam,mint a kisfóka farka, és hát persze a hangos-sikításszerű,kicsithisztisvagyok sírás is megvolt:-). Zalán nagyon édes volt,ha beszéltünk hozzá,rögtön nevetett. Peti is,csak Ő jobban szerette a függőleges változatot. Készült néhány kép,de a Mónika gépével,úgyhogy ha meglesz, majd megnézheti,aki szeretné. Ez jó nap volt nagyon-eddig,de ma megyek(ha tudok)szülőire:-/. Anyasors.