Minden oké-vagy legalábbis úgy teszek. Apának  a munkahely egyenlőre a levegőben-de már készül leszállni hozzá,ebben biztos vagyok. Ma volt egy nő megnézni a nagyi lakását-azt mondta,hogy megnéz még másikat is,és mindenképpen visszaszól. Úgy érzem,hogy meg fogja venni rövid időn belül. Fiúk tanulnak ezerrel-vagy legalábbis úgy tesznek. Kicsi Kökölyszink jól van,napról napra ügyesebb,és egyre több mindennel próbálkozik. Pl.: felhúzni a zokniját, a cipőcskéjét-persze nem sikerül neki,de azért nagyon nagyon ügyes. Újabban ha papírzsebkendőt ér, törli vele az orrát,és még egy kis szuszogó fújásszerű hangot is ad ki-hjja kérem,az allergia előnyei:-D. Az a legújabb nála,hogy ha nem Őt puszilgatja valaki a családból,akkor azonnal hangosan sikítva tiltakozik,és megy oda az éppen aktuális pusziváltókhoz:-D.Olyan jókat derülünk rajta-mint egy kis hisztis törpe:-D. Marcikám annyira aranyos vollt ma, ül a kicsi az ölében,és azzal a kiskamaszos fejével-valami hihetetlen meleg hangon mondta nekem:anya,én annyira szeretem ezt itt-e:-D. Teljesen felmelegítik a lelkemet,ahogy a kicsi öccsükkel törődnek. Mind a ketten. Soha,de soha nem fordult még elő,hogy ha valamit nem tudtam megvenni Nekik-ami mostanában azért be kell vallanom,gyakran előfordul:-(- egy rossz szót is szóltak volna. Mindíg azt mondják,hogy nem baj,anya,az a lényeg,hogy Petinek legyen meg,ami kell,más nem számít. Ilyenkor sír a lelkem-és persze örül is. Tudtam,hogy a kicsi Timkénk elvesztése után nagyon fognak örülni egy kicsinek,de azt nem gondoltam volna,hogy ennyire önzetlenül tudják szeretni. Hiszen még ők is gyerekek-az én édes kicsi(nagy)fiaim. Még mind a mai napig-sírás ide,hiszti oda-agyon szoktam Őket csókolgatni,ölelgetni-és Ők is viszont. Boldog vagyok,hogy ilyen gyerekeim vannak-soha nem tudnék nekik hátatfordítani.