Már alig várom,hogy jöjjön valami jó is. Semmi nem alar összejönni.Pedig esküszöm,igyekszem jó lenni,nem itélkezni senki felett,nem beszélni csúnyán.Mégis olyan,mintha büntiben lennék:-(.  Mostanában azt veszem észre,hogy egyre nehezebb minden. Biztosan nem csak én vagyok így,hanem sokan mások is.

Épp tegnap gondolkodtam el az egyik híradáson: a hosszú hétvégére minden wellnes szálló megtelt. És úgy megvágytam egy ilyet én is. Milyen jó lenne összepakolni a gyerekeket,és elmenni valahova ilyenkor,egy kicsit máshol lenni,kicsit körülnézni az országban....de ez a jelen helyzetünkben a luxusálom kategóriába tartozik. Hihi,tiszta vicc-luxusálom egy hosszú hétvége valahol. Lassan már a napi szükségelet megteremtése is gondot okoz. de ez nem is érdekelne annyira,ha csak magamra kellene gondolnom. De itt vannak a gyerekeim-és úgy érzem,ebből a szempontból nagyon a sor végén kullogok,mint anya. Persze tudom,nem a welnesshétvége a mérvadó-de mégis.... Már kerestem takarítást magánháznál,de nincs. Elmennék akár utcát seperni is-de nincs rá lehetőség. Szóval eléggé rossz a passz,amiben most vagyok....