Még mindig NEMDOHÁNYZOM-és továbbra sem alszom. Igaz,tegnap mondtam a férjemnek,hogy legszívesebben az egész doboz cigit betolnám az arcomba,és egyszerre szívnám el:-D. Igaz,voltak idők,hogy nem cigiztem(a terhességeket kivéve is), de valahogy mindig sikerült visszapöfékelnem magam a cigistársadalomba. Na nem mintha büszke lennék rá-de a férjem szerint gyógyíthatatlanul szenvedélyes cigista vagyok-csak most(is)uralkodni próbálok magamon. Hmmm,meglátjuk. Még bírom,bár nagyon nagyon nehezen. A nagy baj az velem,hogy én igazából szeretek cigizni-szeretem a mozdulatokat,a füst ízét, a hozzá tartozó rituálékat. Azt hiszem,ezt kell valahogy kizárni magamból.
Itthon jól vagyunk,kicsi Petikénk egy tüneményes kispasi. A nagyoknak megkezdődött a suli-és mivel igencsak hozzáedződtek a "reggel 9-ig vagy tovább alszom"-hoz, a korai ébredés kissé nehézkesen megy nekik:-). Imádom Őket,bár mostanában sokat piszkálják egymást-főleg Marci a ludas egyébként-,így aztán néha kissé hangosabban kell szólnom a megszokottnál. Ez akár kiabálásnak is hangozhat- de az én orgánumommal elég,ha csak megemelem kicsit a hangomat-és máris olyan,mintha szélvész tört volna ki a torkomból:-D.
