Néhány mondat az én legkisebb buksikámról.

Hihetetlen aranyos dolgai vannak mostanában. Már épít a kockából,de olyan ügyesen tornyozza egymásra,hogy csak nézünk mindannyian. Türelemmel,és nagyon koncentrálva:-). Nem tűri a zoknit-itthon mindig zokni nélkül szaladgál.Én ráadom,és kb.2 perc múlva előjön,már csak az egyik lábán van, még két perc múlva pedig már azon sem. A délutáni alvása is szintén zokni nélkül történik. Nem tűr semmilyen takarót.Se nappal,se éjszaka.Még jó,hogy ilyen jó meleg van nálunk. Ha betakarom,pár perc múlva felébred,félkómásan bömbizve megpróbálja levenni magáról a takarót. És ahogy elmúlik a veszély-rögtön visszalaszik:-). Nagyon szeret játszani a kiskutyával,és a barátnőméktől nálunk ragadt kis sámlival. És persze kell még valaki,aki a sámli mögé-alá dugja a kutyát,ugat. Újabban egy egér is bejött a képbe-tehát már profi módon tudunk ugatni és cincogni.Ő pedig ragyogó mosollyal.boldog várakozással áll vagy ül,és várja,hogy mi is fog történni. Sokszor még a nyelvét is kidugja izgalmában. Semmit nem beszél. Én profi módon nyihogok,ugatok,hápogok,kotkodácsolok,cincogok,csipogok-Ő pedig csak fülig érő szájjal várja a hangokat. Mostanában egyre többet időzik el  mesekönyvet nézegetve. Imád valakivel fürdeni. Mindegy,hogy melyikünk,csak valaki legyen mellette. persze ez nem mindig jön össze-mint például ma. Így aztán,mikor én tusoltam,Ő bevezette az apját a fürdőszobába,és elmutogatta és eeez-te Neki,hogy be akar jönni mellém. De hát mondta neki apa,hogy már fürödtél. No,Ő nem adta fel,megpróbált levetkőzni egyedül.Ami csak félig sikerült. A bodyját valahogy ki tudta kapcsolni,ki is húzta a pizsiből.Azután következett volna  a nadrág levétel-de a gatyó elakadt hátul a pelusban.Nagyon vicces volt, a kis kövér térde elöl már szabadon,de hátul a gatya még teljes harci diíszben állt.És nem értette.És próbálta:-D). Imádja a gyerekeket,szivesen megy közéjük-de én kissé félénknek látom.Inkább megfigyel eleinte.Ha valaki közeledik,azt nem löki el,de csak áll,mint egy faszent,vigyorog,és vizslatja a másik gyereket. Tipikus rák gyerek.Nagyon kell neki az érintés,a puszik,a simogatás,anya keze,hogy ott tudjon maga mögött.Akkor érzi magát igazán jól,ha ott vagyok körülötte(vagy apa, vagy a Tesók). Féltékeny a tesóira.Ha puszit adunk,vagy ölelgetjük egymást,azonnal visít. És ilyen bizony gyakran van:-). A nagy fiaim is sokszor megölelnek,megpuszilnak-a szeretetüket sokszor kifejezik felém. Őurasága olyankor visít. Ha valamelyik befekszik mellém az ágyba-Peti azonnal visítva közénk mászik,és rám fekszik:-). Inkább a sós ételeket részesíti előnyben. Bár a csokit nagyon szereti.Válogatós. a főzelékféléket elég foghíjasan szereti(sóska,spenót jöhet). Leginkább a tésztás ételek mennek(túrós,sajtos tejfölös,illetve pörkölt nokedlivel-na,az minden mennyiségban). És a párizsi,vajaskenyérrel,tejfölös kenyér,csirkemell sonka,kenőmájas). Mindent megért,és folyamatosan feszegeti a határokat. Szinte csak oda mászik,ahonnan jó nagyot lehet esni-életveszélyes dolgokat művel. Ha nem elég határozottan szólok rá,akkor le se szarja,amit mondok. Ha határozott vagyok,akkor eljön,de két perc múlva visszamegy-persze úgy,hogy nem ül-áll fel ott,ahol nem szabad-csak úgy csinál,mintha-és várja a reakciót. Még mindig nagyon szép kisfiú. És nagyon kedves,mosolygós. De nagyon tud hisztizni. Viszont nem tart nála sokáig-egy kis puszi,simi után elfelejti a sérelmét.

Holnap lesz húsz hónapja,hogy először magamhoz ölelhettem,és megcsókolhattam. Hányatott életem egyik legszebb ajándéka.