Nem tudtam ideülni már vagy ezer éve. Pedig zajlik nálunk az élet.

A konyhaszekrény még mindig nincs teljesen kész. a gardrób pedig egyáltalán nincs. A konyhaszekrény nagyon szép lesz szerintem. csak némi probléma adódott:-D. Az 5 tagból az egyiket-persze a legnagyobbat szét kell szedni,mert nagyon csehül állnak rajta az ajtók. És még nincsenek felszerelve a fogók,csak itt ott. És még az egyiket arrébb kell fúrni. Mindíg elfogy valami csavar,vagy pánt, vagy lópikula. De a  nagyja már megvan. Most a gardrób következik. És csak utána lesz szétszedve a csehül állós változat.

Bölcsi. Megkezdtük elsején. Egyenlőre akadálymentes a dolog(kopp,kopp,kopp). Mikor meglátja a csöppem,hogy befordulunk a kapuhoz-már kacag és tapsol. Ma othagytam 3 óra hosszára. Játszott,evett,nevetett. Amíg a férjem nem dolgozik,addig nem fog ott aludni-ebéd után elhozza. Talán így könyebb Neki.

És persze az iskola is elkezdődött. édeseim,de fáradtak-hol van már a 10-ig alvás??? Mind a kettőnek nagy hajtás lesz,Levinek a továbbtanulás miatt,Marcinak meg azért,mert 7.-es, és nnen már nagyon komolyan nézik majd a jegyeket.

És most a rémület,amit alig éltem(tünk)túl. Három napja megbeszéltem a barátnőmmel,hogy befesti a hajam.De a festékes dobozból valahova eltűnt a kesztyű. Mondtam a férjemnek,hogy átszaladok Andihoz,megkérdezem,van-e kesztyűje,ha van,visszajövök,átviszem magammal Petit is,a lányok ellessznek vele,míg mi festegetünk. Marci a kisszobában ült a sz.gép előtt,Peti az ágyon feküdt,és nézte a baby tévén Olivert. Levi és az apja a nagyszobában,szintén gép előtt,valamit ügyködtek. Én átmentem Andihoz,és kb. 5 percet voltam ott-vettek egy tv.-t,és azt rakták össze,én meg néztem,és vártam a kesztyűre. Visszajöttem-a folyosó ajtó nem volt bezárva. Én bezártam, de néhány kedves szomszédnak sokszor nehezére esik visszakattintani azt a francos zárat-csak egy kézmozdulat egyébként.Bejövök a lakásba,benézek a kisszobába,Marci a gépnél, Jövök tovább, ugyan az az állapot-de Peti sehol. Fürdőszoba,WC-de ekkor már magamon kívül ordítottam,hogy hol van Petiiii,sikítoztam,összerogytam,nem bírtam felállni, négykézláb mászva üvöltöttem velük. A férjem kirohant a folyosóra,ki az ajtón,én négykézláb próbáltam üvöltve haladni-ugyan az a jeges rémület lett úrrá rajtam,mint mikor Timikémet elvesztettem.  Reszkettem,hogy leesett valahol,hogy elvitte valaki-Istemen,nem tudom ezt leírni.Aztán egyszer csak megjelent apa,karján az ordító kisfammal-aki kiment mellettük a folyósóra,úgy hogy észre sem vették, felment a lépcsőn a 7.-re(mi a 6.-on lakunk),és ott,szerencsénkre!!! a felettünk lévő lakásból jött ki a srác,és meglátta az én rémült,síró kisfiamat,felvette a karjára,és gondolkodott,hogy hol is lakhat ez a kisember-mert ismerős volt Neki,csak nem tudta,ki Ő. peti kb.10 percig üvöltött a hasamon-én vele sírtam,és ölelegettem, senki nem nyúlhatott hozzá,mert még jobban üvöltött. Nem vigyáztunk rá-de a Jó isten megtette ezt helyettünk. Nem tudok elég hálaimát elmondani ezért. Mindenkit rettenetesen megviselt-mert senki nem figyelt a kicsi emberre,és ez borzasztóan bánt mind a mai napig. Hibás vagyok,mert rájuk kellett volna zárnom az ajtót-hiszen Peti szökős. Mindig próbál kimenni,csakhogy az ajtót be szoktuk zárni. De most nem zárták be utánam-én pedig nem ordítottam,hogy valaki fordítsa rá. Nem lesz többet ilyen. Ha csak a szemetet viszem is ki,akor is rájuk zárom az ajtót. De azóta sem tudok aludni. Elveszthettük volna ezt a gyöngyszemet,akit annyira szeretünk. Olyan ártatlan még,és olyan kiszolgáltatott. MILYEN ANYA AZ ILYEN?????? Szar anya. Utálom magam ezért. Remélem, a JóIsten megbocsát nekem,mert én egyenlőre képtelen vagyok. Hozzáteszem,a nagy ijedtség után kb.20 perccel újra megpróbált kimenni a folyosóra-persze zárva volt az ajtó. Ebből is látszik,hogy mennyire kicsi még-nem érzékeli,hogy milyen baj lehet. És talán az is,hogy benne nem hagyott ez mély nyomot,nem úgy,mint bennem-és persze a többiekben.