Pénteken megtörtént Petikénk altatásos hallásvizsgálata. Az eredmény szívszorító. A legkisebb fiam is halássérült-jobb oldalon súlyos fokú,bal oldalon középsúlyos hallóideg károsodása van. Ez pontosabban: jobb oldalon a becsült hallásküszöb 70 decibel,bal oldalon 50 decibel-az egészséges 10 decibel helyett. Magyarul-a jobb fülecskéjével még a kiabálást sem hallja meg úgy,hogy az felkeltse a figyelmét-persze normál hallótávolságon belül, a bal fülecskéjével talán. A hangos beszéd-nem a kiabálás-úgy 30-35 decibel. Ha jól gondlom,az egyik füle olyasmi,mint Levimé, a másik rosszabb.
Reggel negyed nyolcra kellett mennünk-étlen szomjan. Egy doktornő szúrt neki egy vénát-Ő,mint egy kis hős.Csak addig sírt,míg a tű átment a bőrén-és nem rúgkapált-csak nézte azzal a gyönyörűséges,okos szemével az én szememet. Én persze csókolgattam a kicsi lábát-mert azt fogtam,és közben biztattam,dicsérem. Azután fel a vizsgálóba-ahová már érkezett egy jó barátom,Icu,aki altatós asszisztens,és a doktornő,Enikő,akit megkértem,hogy altassa el a kisfiamat. A kezemben fogtam,mikor beadták neki az altatószert-két pillanat alatt bekábult-és ahogy letettem a vizsgáló asztalra, az ébrenléte utolsó pillanatáig néztük egymást. A vizsgálat maga kb.20 perc volt-Ő édesen aludt. Ahogy végeztünk,felébredt,és lementünk a gégészetre-ott kaptunk egy ágyat. Kicsit-kb.20 percig még kómás volt-azután hajrá előre a kórterem lebontásárt!:-D. 10 órakor ihatott először-másfél óra alatt megivott több mint fél liter tejet. Már csuklott,de közben a tejet itta. Azután jött a hírrel a gégész doktor bácsi. Hát mit mondja,ahogy beszélt,le kellett ülnöm... És mondta,hogy az egyik oldalon biztos a diagnózisban-de a másik oldali görbe atipusos-és attól tart,hogy valami neurológiai dolog is lehet még-mutassuk meg minél gyorsabban neurológusnak. Sikerült egy nagyon kedves főorvossal beszélnem-Isten áldja érte,hogy fogadott bennünket-pénteken,délután fél kettőkor. Egyébként 3 hónapos előjegyzése van. És 1 hét szabadságra megy. Szóval: azt mondta,hogy ha nem tudná,mi a kérdés, simán leírná,hogy a gyermeknek semmilyen neurológiai eltérése nincs. Fizikális vizsgálattal mindent rendben talált-ráadásul azt mondta,hogy Péter ilyen névvel nagy ember lesz,meglátjuk:-). Gratulált,hogy mennyire okos-mert véleménye szerint Peti rendkívüli intelligenciával bír. De ez most nem fontos-csak az én lelkemnek volt egy jó meleg simogatás. De azt mondta,hogy a gégész feltevése miatt csak akkor lehetünk teljesen nyugodtak,ha készül Petinek egy agyi MR vizsgálat-pontos képet az ad az agyról.És meg is kérte nekünk az időpontot-november 8.-a, este negyed hat-Kistarcsára-mert hogy itt nálunk,Szolnokon, e megyei súlyponti kórházban nem vállalnak altatásos MR-t-hurrá!!! Ugyanis ehhez is el kell altatni. Hurrá!!! Szegény kisfiam,megint nem ehet-nem ihat 4 órával az akció előtt. És lehet újra izgulni érte. És persze az eredményért.
Azután azt is mondta a gégész,hogy van egy debreceni orvos kollegája,aki ezeket a hallásérüléseket kutatja genetikailag,és oda szeretné,ha elmennénk. Már csak azért is,hogy tudjuk,valóban genetikai eredetű-e-és ha igen, a gyerekek mire számíthatnak az Ő gyerekeiknél.
És valóban,Peti újszülött kori Berája tökéletes volt- ez (is) egy olyan genetikai betegség,ami nem feltétlen jelentkezik már születéskor. Egye meg a fene.
A nagyfiúk: elfogadták. Én már hetek óta mondom Nekik,hogy szerintem nem hall jól Petikénk. Így talán nem érte őket annyira sokkszerűen-bár Levi nagyon sírt. De mondtam Neki,hogy nézd meg magad,okos,szép,jól beszélő,olvasott kamasz vagy-és 3 éves korod óta hallókészülékkel élsz. És tudom,hogy nehezebb-de simán veszed az akadályt-Peti is így fogja. És erre ő mondta ,még kicsit sírva-hogy anya,legalább itt leszek én Neki segíteni-mert én tudom egyedül,hogy milyen ez a dolog. Na,itt fakadtam sírva.
Marcim azt mondta,hogy ez van-kár,de attól még Peti az Ő édes,tüneményes kicsi öccse,akit imád,imádni is fog mindig-és ha valaki bántani próbálja-ezt lenyakazza.
A férjem-nagyon megviselte. Bár nem mondja,de tudom,látom.
Nyilván semmit nem jelent a szeretetünk szempontjából-ennél jobban nem hiszem,hogy lehet gyereket szeretni-kevésbé pedig ha akarnánk,sem tudnánk. De nagyon sajnálom-mert már 1szer végig csináltam sok mindent-és persze Levinél sem lesz vége sosem-csak Ő már nagy,"felnőttgyerek". De tudom,hogy mi minden van-ami nem jó a gyereknek. De nem tudok mit csinálni-csak segíteni Neki.
