Mindenféle dolgok vannak körülöttünk. Jók is,meg nem annyira jók is.

Én nagyon fáradt vagyok. A sok nyomasztó dolog,ami ül az életemen,nem hagy aludni. Én pedig semmilyen altatószert nem használok-így nem alszom. Éjjel általában 11-12 körül elájulok, de hajnal 5 körül már ébredek. Addig jól alszom,de hajnal felé már jönnek a nehéz álmok-és megtanultam felébredni belőlük még időben-ez az esetek többségében sikerül is. És persze azt is megtanultam,hogy ilyenkor már nem szabad vissza aludni-mert akkor sokkal intenzívebben folytatódik a rossz álom. Így aztán elég keveset alszom,aminek következtében meglehetősen fáradtnak érzem magam-ami napi több kávé megivásához vezet. De tudom,hogy ez semmilyen szempontból nem jó,így igyekszem rajta változtatni. Egyébként pont az egyik dolog,ami nyomaszt,az saját magam vagyok:-). Nem kellene dohányoznom,kávét inni-mert igen,bár mind a kettő szenvedélyt erősen a magaménak mondhatom-attól még tudom,hogy ez nem kell. Ez a kettősség meglehetősen rossz-és remélem,hogy már hamarosan eljutok odáig,hogy erősebb legyen bennem az ellenérzés,mint a vágy.

A hallás vizsgálatról még mindig nincs eredményünk. Január vége óta hetente többször próbáltam felhívni a kórházat, a kb. 15 alkalomból kétszer tudtam a vonal másik végén beszélni valakivel. Az első alkalommal a hölgy, aki az ígéretet tette,hogy postázza az eredményeket, szabin volt,és a többiek "nem tudtak semmit". A második alkalommal ott volt ugyan,de vizsgált,kérték,hogy hívjam egy óra múlva. Hívtam. Kb.6szor-de nem vették fel a telefont. De közben az itteni hk.szalonból is hívták-valaki valakinek a mobilját ismeri-ahogy ez lenni szokott. És ott ez a nagyon kedves hölgy-a mi segítőnk azt mondta,hogy Ő azért nem küldte postán,mert úgy is megyünk márc.16.-án BERÁ-ra(amire egyébként nem megyünk),és majd akkor odaadja. De hát nem erről volt szó,hiszen a Peti halló készülékének beállításához kellene ez az eredmény is,és pont Ő volt,aki mondta,hogy ne várjuk meg ott,mert késő délutánra lenne meg minden lelet,majd következő héten(január 24-i héten),várhatjuk postán,utánunk küldi. Én persze egészen végig vártam a január utolsó előtti hetét,és utána kezdtem el-próbáltam hívni. Persze,most is fel akartam hívni,hogy ugyan tisztázzuk már,hülyének azért ne nézzen-de nem lehetett velük beszélni. Mint kiderült, a telefon központos mondta,hogy félre szokták tenni a telefont,hogy ne zavarja a vizsgálatot. És azért nem értem el Őket én sem,mert olyan,mintha kicsörögne a telefon-ami persze nem csörög ki,mert mellé van téve. Na szép. Eszembe jutott az én munkahelyem-hát a nyakunkat levennék,ha mellétennénk a telefont-pedig elhiheti mindenki,hogy sokszor egész nap csörög. De hát nyilván azért,mert a vonal túlsó végén valaki valami fontosat akar közölni vagy kérni. Végül is csak tudtak szólni,így állítólag a héten postára tette az eredményeket.  Na meglátjuk.

Leventém: egyem a drága szívét. Benevezett egy produkcióba-aminek Megavers a címe. Versmondó verseny. Tegnap!!! tudtuk meg,hogy ma délelőtt 10-kor lesz az első elődöntő. Persze,mert a jelentkezési lapon fel kellett tüntetni mindenféle elérhetőséget, mail cím,telefonszám. Nos,Levim mail címét rosszul írták a lapra,így persze hogy nem jött el az e.üzenet. Mindegy,ott voltunk. Én balga anya vittem magammal a kicsikémet is-persze hogy nem tudtam megnézni a fiamat,mert ez a kis majom nem maradt a teremben. Levim volt az első.Összesen 80-an neveztek, és most 34 versenyző volt kiírva-de nem jött el mindenki. A tanárnője azt mondta,hogy olyan,mintha belőle jönne a vers-szinte nem kell Neki mondani azt,hogy hol,mit,hogyan.  Viszont kétségtelen,hogy az "s","z","sz" hangok nem tiszták nála-de ez a hallás sérülése miatt van. Mondjuk közel sem olyan pösze,mint pl. Farkasházy Tivadar. Mondta a tanárnő,hogy nagyon bánja,hogy nem jelezte a zsűri felé ezt.  A tanárnő azt mondja,hogy jó lenne, ha szerveznének ilyen versenyt hasonló "hibájú" embereknek-a hiba nem véletlen van idézőjelben- mert ott Levim tarolna.Én viszont úgy gondolom,hogy ne azért jusson tovább,mert Ő hallás sérült,hanem azért,mert jó.Kérdeztem utána,hogy milyenek voltak a többike. Levi azt mondta,hogy sokan nagyon jók, de kb. 3-an teljesen belezavarodtak a versbe,és vagy 6-an annyira halkan mondták,hogy szinte nem lehetett hallani. Ő azt mondta,hogy nem tévesztett,de azt is mondta,hogy úgy remegett a lábikrája,hogy alig bírt kiállni:-). Édesem,pedig előtte nem izgult egy picit sem.

szabadon választott vers volt. Hát a fiam nem egy könnyű verset mondott,de itthon többször elmondta Nekem,és bizony megkönnyeztem: Itt a vers,akit érdekel:

Pilinszky János

Francia fogoly

Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.

S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!

Csak azt a testet, reszkető lapockát,
a csupa bőr és csupa csont kezet,
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét,
amint a végső összetartozást is
önönmaguktól kell, hogy elvegyék!

Az állatian makogó örömről
a suta lábát ahogy lemaradt,
és semmisülten kuporgott a testnek
vad gyönyöre és gyötrelme alatt!
A pillantását, - azt feledném egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tovább,
és egyre még, és mindegy már akármit,
csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!

Minek folytassam? - Őrök jöttek érte;
a szomszéd fogolytáborból szökött.
S én bolyongok, mint akkor is a kertben
az itthoni kert árnyai között.
A jegyzetembe nézek és idézem:
"Csak azt feledném, azt a franciát..."
S a fülemből, a szememből, a számból
a heves emlék forrón rámkiált:

"Éhes vagyok!" - És egyszeriben érzem
a halhatatlan éhséget, amit
a nyomorult már réges-rég nem érez,
se földi táplálék nem csillapít.
Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.