Már olyan régen készülök írni egy bejegyzést csak a legkisebb fiamról,de valahogy mindig halogattam. Olyan sok minden van Vele, és olyan nagyon nehéz megfogalmazni az aggodalmaimat. De most olvastam egy blogban egy kedves anyuka írását, akinek szintén van egy hallássérült kisfia,akit szintén Petinek hívnak. És most összeszedem magam. Tudom,sok olvasóm van-még ha nagyon nem is kommentelnek. És biztosan azért olvasnak,mert érdekli Őket,hogy mi a helyzet a házunk táján.
Szóval Agócs Peti.
Még mindig nem beszél. Bár rendkívül sokat halandzsázik-azaz szanszkritül nyomja a dumát:-D. A barátnőim rendszeresen lecsesznek,mert én nem hallom ki az szavakat,amiket Ők kihallanak. Pl. a múltkor mentünk az utcán, és Peti mutatta az irányt,és közben valami olyasmit hallottam én,hogy alla-Andi barátnőm ujjongott,hogy milyen ügyes,mutatja és mondja,hogy arra. De több ilyen is történt-lehet,hogy nem merem elhinni,hogy igen is alakul a beszéde? Az biztos, hogy már mondja hogy hoppá-ha valami leeseik. De azt sem mindig jól mondja,mert van,amikor inkább hobbá-nak hallatszik. Azt is "mondja" hogy szia-de dijá-nak. Pedig tud sziszegni,mert azt már próbáltuk. Az anya és a nem az egyértelműen tiszta.
Hosszú várakozás után elkezdődött a fejlesztése. Hétfőn,szerdán és csütörtökön jár hozzá szakember a bölcsibe. Hétfőn gyógypedagógus,szerdán szurdopedagógus, csütörtökön pedig logopédus. A szrudopedagógus egyeztet a másik két fejlesztővel,és ez alapján próbálják fejleszteni. Egyébként csupa pozitívumokat mondanak róla- rendkívül ügyes, nagyon okos, és együttműködő. Mindegyikőjük szerint könnyen fejleszthető,és azt mondják, hogy nagyon szépen megvan Nála sok-sok hang-ami azt jelenti,hogy menni fog a beszéd. Nem tudom,miért félek mégis annyira attól,hogy nem fog tudni beszélni a kisfiam(most épp sírok,mikor ezeket a sorokat írom). Mi lesz, ha mégsem? Hogyan fogunk kommunikálni? Hiszen most is sokszor csak barkóbázok,hogy mit akar Tőlem. Néha olyan,mintha nem is akarna megtanulni. Kb. 3 hete teljesen érthetően kimondta,hogy lámpa-és azóta sem. Mintha egyszer megmutatná,hogy tudja-és utána kész,osszuk be. Egyébként is. A hallókészülék napközben a fülében van-alvást kivéve-de ahogy hazaérünk a bölcsiből(legyen az du. 4 óra vagy este 7)azonnal kiveszi. Még mindig. És nem értem,miért jó Neki ez így-vagy nem ad akkora hallásélményt Neki,hogy akarja állandóan a fülében tartani? Ha megpróbálom visszatenni-ordít. És én meg már néha nem bírom-ha bármit szeretnék Neki mondani,ordítanom kell,hogy felfigyeljen rám. Nem tudunk "játszani",mert hang nélkül nem lehet fejleszteni. Olyan vagyok,mint egy eszement-legalábbis, ha valaki hallja,és nem tudja,hogy mi a helyzet-csak annyit hall,hogy ez az idióta bömböl a gyerekkel. És nem tudom,hogy mit csináljak. Már nagyon régen voltunk hallás mérésen-mert nem hajlandó megengedni azt sem. Játék audio metria pedig itt nincs. Én pedig nyilván nem fogom Pestre hordani hetente egyszer- egyszerűen nincs rá lehetőségem, időm,hiszen dolgozom.
Több mint két hétig nem volt,csak egy hallókészüléke- a másik elromlott. Ezt nagyon sokszor eljátszottuk már a nagy fiammal is-szörnyű,hogy egy rosszul halló gyerek arra kényszerül, hogy félfüllel,vagy majdnem süketen járjon közösségbe, iskolába-mert nem tudnak adni csere készüléket. Nekem pedig nincs pénzem venni 100ezer forintért egyet tartalékba. Bár lenne.
Még mindig pelenkás-ebbe teljesen bele vagyok betegedve. Nem tudom,hogy mit csináljak-nappal is és éjjel is pelenka van rajta. És attól,hogy nem beszél,hogy pelusos-olyan,mint egy nagyra nőtt csecsemő. A pelenka miatt hetente többször szoktam sírni. Miért nem hajlandó anélkül lenni? Miért pisili tele? És miért hajlandó simán, az utcán,menet közben megállni,és elpárásodó szemekkel telepakolni a pelust. Mikor jön el-vagy eljön egyáltalán?-az az idő,hogy nem kell pelus rá? De hiába próbálom a kisnadrágot ráadni,ordít,mint akit ölnek,de szó szerint.
Bizonyos dolgokban viszont olyan,mint a korosztályában lévő gyerekek. Próbálkozik az öltözéssel-a könnyebb dolgok már simán mennek. Ma összecipzárazta a felsőjét. Ahogy hazaértünk, egyedül vetkőzött le-csak a kabát ujjánál kellett neki kicsit segíteni-bár azért is nagyon tiltakozott. A cipőt egyedül fel tudja venni-de néha kacsaláb. Enni már régen önállóan eszik-de azt,hogy szépen, nem mondhatnám.
Ráadásul itthon gyakran agresszív-ha nem az történik,amit Ő szeretne, akkor azt megtorolja rajtunk- mindannyiunkon- persze nem hagyjuk,így aztán.....De közösségben szelid,nem agresszív-ráadásul a bölcsis csoportban Ő az egyedüli,aki maradt,mindenki kisebb nála- és nagyon nagyon szeretik a társai. Várják, amíg Ő benn van,addig van olyan kisfiú,Zsombi,hogy nem tudja az anyukája kihozni öltöztetni. Kristóf minden este úgy készülődik,hogy Petike is eszik,Petike is ka rudit, Petike is fürdik...És Petike is szereti Őket,mert csupa vigyor mindig, ha megyünk reggel, vagy délután,ha megyek érte.
Hát ennyit most.
