Jó. Együtt. Bár azért van,aki nagyon hiányzik. Ez a 3. Karácsony,amióta anyósom nincs velünk. Minden nap hiányzik,de most talán még jobban. Sokat gondolok Rá nagyon.

És persze hiányoznak érzések-például a testvérem felé,régen hiánytalanul meglévő szeretet. Most is szeretem,de már nem tudok rá úgy gondolni, mint néhány éve. A felismerés megváltoztatott. A felismerés kell,szükséges-de nem jó :-(.

Mindenki örült az ajándéknak. Jó volt a kaja,finom volt a bor :-). Szép a fa.

Marcika 25.-én elment a barátjához,és ott is aludt Náluk. Úgy érzem,hogy jobban érzi ott magát,mint itthon. Persze,ott nincsenek elvárások felé-itthon igen. Ott nincs ott az apja-akivel kifejezetten rossz a kapcsolata.( Velem nagyon jó :-), pedig én is szoktam Vele pörölni). Ott van sok lóvé,itt nincs. Én pedig nem tudom,hogy jól teszem-e,amit teszek. A barátja,Tomi anyukája,Karola kért meg,hogy Marci elmehessen hozzájuk. Ők most válnak a férjétől-és Tomi meglehetősen rosszul viseli a helyzetet. Én pedig megengedtem-de nem tudom,jól tettem-e. Mégis csak Karácsony van-bár az,hogy Marci örömmel megy, sok mindent elmond erről az egészről. Úgy érzem, anyaként mintha csődöt kezdenék mondani-vagy legalábbis teljesen bizonytalan vagyok-és az is egyfajta csőd.