Nem volt könnyű év, úgy gondolom.De volt már ennél rosszabb évem is.
Én fogzással kezdtem :D. Amit utáltam. És most sem szeretem,de ez van.
Utána jött Petikém műtétje- azt a félelmet,amit akkoriban éreztem,nem kívánom senkinek. Na jó, biztos van egy-két ember, aki megérdemelné-mármint nem a gyereke baját, hanem azt a tehetetlen félelmet, amit én éreztem. De mivel én nem vagyok ilyen, így nem is kívánom másnak ezt.
Persze a műtét kellett,és egyre jobban hall a kisfiam. De már soha nem leszek olyan "nyugodt és boldog",mint mikor Peti még kicsi volt, és nem tudtam a fülije baját. Most ott a kütyü-ami csak egy ember által kreált eszköz-nagyon jó,nagyon hasznos-de egyben egyfajta kiszolgáltatottság is.
Utána jöttek rám a kilók. A változókor beköszöntött- nagyon hamar, úgy gondolom,de ez ellen sem tehetek semmit. Így aztán egyre inkább érzem az idő múlását. És a kilók észrevétlenül,aljasul rám kúsztak, semmivel nem ettem többet, mint eddig-és hopp,egyszer csak azt vettem észre-kb. fél év alatt,hogy 5 kilóval több vagyok,mint voltam. Mindeközben abbahagytam a cigit( 2 hónapja), ami szintén pakolt rám néhány plusz dekát. Így most nem érzem magam jól a bőrömben, egy fogatlan,kövér öregasszony vagyok. Persze elkezdtem ellene tenni-de hol van még a siker. Vagy lesz-e egyáltalán?
És persze vannak pozitiv dolgok is. A fiaim jól vannak, a férjem még nem hagyott el valami 30 éves nőciért,van munkahelyem,fizetésem-hányan nem mondhatják el ezt magukról?
Ennél rosszabb évet nem akarok. Csak jobbat.
Mindenkinek jobbat! BUÉK.
