Elég régen írtam már.És ugyan ez a helyzet a blogok olvasásával is. De az a helyzet,hogy nem tudok nagyon ideülni-napközben,mikor lehetne,akkor a kedves férjem ül előtte-nem egész nap.de sokszor. Aztán este 10-kor! mondja,hogy ideülhetsz,szívem:-D.Grrrááááá-de haragszom olyankor. Ugyanis Peti fél tizenegy körül alszik el,és csak úgy,ha mellette fekszem:-D. Ráadásul olyankor már álmos vagyok én is. Na,ennyit a gépezésről...
A szülői felelősségről:
Saját hülyeségem miatt haragszom most magamra..Elmentünk a nagyfiúknak decemberben bakancsot venni. Levinek sikerült is. Marcinak viszont egyik sem felelt meg. Marci egyébként is az a tpusú emberpalánta,aki nagyon ad a külsőségekre(az én ízlésemhez képest túlmegy a "kellő" határon). Ezért aztán sok vitánk van emiatt. Így aztán 3 délután mást sem csináltunk,csak bakancsot kerestünk. Persze, a 16ezer forintos,az nagyon tetszett-csak ám azt nem tudtam megvenni.Így történt,hogy mikor közölte velem,hogy Ő aztán nem veszi fel ezt se,meg azt se,mert neki nem tetszik(Anyaaa,nem érted,nem tetszik,ezt én nem veszem fel)-elöntötte a szar az agyamat,és mondtam neki-jól van,kisfiam, akkor nincs bakancs, jársz edzőcipőbe (persze,hócsizma szóba sem jöhet). Na-ezt nem lett volna szabad. Ugyanis a gyerek a nagy hóban edzőcipőben jár-és fázik a lába,és vizes a cipő-úgyhogy esténként szárítgatom hajszárítóval. Én meg persze minden este pörölök vele. De ez az én(és az apja)hibája. Megmondtam Neki,hogy ez volt az utolsó ilyen. Azt veszi fel,amit megveszünk.(egyébként semmi csúnya nem volt a bakancson,khaki színű,1szerű férfi bakancs)-csak nem volt rajta semmilyen márkajelzés-mert hogy kínai. És persze ebben a hónapban nem tudok venni semmilyet-mert így sem tudom,hogy mit eszünk a hó közepétől. Ebből is elegem van-utálom az egészet. Ezt egyébként azért írom le,hogy majd sok sok év múlva,mikor a kényelemben és a jólétben heverészek-ne felejtsem el,hogy milyen is volt és (lehet.) És segítsek azokon,akiken kell.
Úgy tűnik,megyek vissza dolgozni....a férjem marad gyes-en itthon(mert a gyed nem jár neki,mivel nincs biztosítási jogviszonya!!)-tehát kb. 25000 forintot fog kapni. Hozzáteszem,most semmit nem kap(pontosan november 6.-a óta). Kurvára elegem van az egészből,utálom,hogy itthon hagyom a kisfiamat azért,hogy legyen ennivalóra(valamennyire). Viszont megvan az előnye is-legalább lefogyok csinosra-merthogy elég keveset eszem azért,hogy a gyerekeknek jusson-ezt iróniának szántam. Kerestem takarítást-nincs. betegápolás otthon-nincs. tehát még elmehetek kurvának-de ahhoz meg nincs kedvem:-D.
Hogy a férjem miért nem dolgozik? Szakácsállás nincs-se itt,se Pesten-legalábbis olyan,ahová az Ő gyakorlatával(3 év)felvennék.Mindenhova 30 év gyakorlattal rendelkező,de csak 30 éves:-D,és lehetőleg 200 mesterfokozattal és plecsnivel bíró szakácsot keresnek-mindezt persze minimálbérre bejelentve:-D. Máshova pedig nem hajlandó elmenni. Mehetne beteghordónak-nem megy. És most lehet mondani,hogy ne hagyjam. És mit tegyek? verjem meg minden nap???:-D.(nehéz lenne,104 kiló és 190 centi). Vagy váljak el?? Azzal aztán ki lennék segítve piszkosul. A beszélgetéseken már túl vagyunk.
Szóval,elegem van az életből,de rohadtul. És az az igazság,hogy még meg sem pusztulhatok-itt vannak a gyerekeim,akik szeretnek,akiket szeretek(persze, a férjemet is szeretem,és Ő is engem-legalábbis azt hiszem). Tehát sem betegség, sem vég nem jöhet-vinnem kell a keresztet még sokáig.....
