Ma volt az agyamnak két szabad perce(na jó,mondjuk 10:-D),és rájöttem,hogy ki olvashat Ausztráliából. Hát Niki barátnőm, aki már lassan két éve él Sydney-ben. És ezek szerint olvas engem-legalábbis azt hiszem. Nikiiiii,ha Te vagy a titkos ausztráliai olvasóm,akkor légysziiii dobj egy kommentet! És egyébként is írhatsz ám, örülnék,ha hallanék felőled!
Peti továbbra is köhög. És persze ma nem ment bölcsibe,így nem aludt ebéd után-egyszerűen csak ritkán lehet lenyomni itthon,hogy aludjon. És persze délután 5-kor ülve elaludt az etetőszékben, egy fél túrórudi társaságában:-D. Hurrá, ma éjjel megint nem alszom-mert ha ilyen előfordul, akkor nem lehet felébreszteni 1 óra alvás után,hanem alszik kb.fél tízig,és utána éjjel 1-ig fenn van! Áááá, ez a gyerök nem semmi!
Még mindig nem küldték a kecskeméti eredményeinket- azt hiszem,ideje lesz telefonálni. Január 20.-án voltunk-gondolom,nem Indián keresztül jön az a francos levél. Kéne már az a hallókészülék,de nagyon. Édes bogaram, tegnap odajött hozzám, a számítógépen utaltam valamit, és persze az asztalon még mindig harcoló német alakulatok is vannak nálunk:-D. Plusz volt ott néhány szem tejkaramella,amit a nagyoknak tettem ki. Meglátta buksi,és mutogatott nagy vígan az asztalra. De mivel nem értettem,hogy mit akar a kupiból- hát mutogatta a kicsi tátott száját,és utána az ujjacskájával a cukrot:-). Szóval,nagyon kéne már a hallókészülék. Mondjuk azt,hogy miből veszem meg,még nem tudom, de majd valahogy....Áááá,elegem van már ebből a francos pénztelenségből. Sajnos, közgyógy igazolványa van Neki. És most "ez volt a szerencsénk", mert ha nem lenne,fogalmam sincs,miből vettem volna meg Neki a gyógyszereket,amiket az orvos felírt. Hát ez van. Nem túl jó, de tudom,hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetbe lévő emberek.
