Legalábbis úgy tűnik. Jól kifosiztam magam,3 napig össz.kb.15 szem háztartási kekszen és sok liter teán éltem-de már jól vagyok:-). lement egy kis kilogramm-de persze csak az arcomon látszik-pont olyan vagyok,mint egy nyúzott béka:-D)). A hasam maradt az a kellemesnél kissé többet mutató testrész:-D)). Ma találkoztam a munkahelyemen egy nőgyógyászaton dolgozó kolléganővel,akivel meglehetősen jó a kapcsolatom(szerencsére jó sokan vannak ilyenek), és mondta is,hogy fogytál? Olyan nyúzott az arcod. Mondtam Neki a történetet,meg persze hogy csak az arcom-merthogy a hasamon némi fosi nem,csak egy plasztikai sebész tudna segíteni. Erre Ő-hát persze,mert már Te sem vagy fiatal:-D))). Mondtam Neki,de nagyon röhögve, hogy óóóó,vazze, hogy ezt itt és most Tőled kell megtudnom!!! De akkor már mindenki hahotázott,aki hallotta. Én is:-D))). egyébként meg tökre igaza van. ahogy mennek az évek,úgy maradnak a párnák- a fene esne beléjük:-D)).
Persze hogy nem veszik fel a telefont e kecskeméti audiológián! Hogy hol vannak,nem tudom-de megfogadtam,most már nem húzom fel magam ilyeneken. Van pont elég dolog,amin rágódhatok. Ha a JóIsten úgy akarja,meglesz a hallókészülék.
Ma délelőtt 9-körül telefonált a férjem,hogy ott van a nagy fiaim sulijába, Marcim összerúgott foci közben valakivel,nem tud ráállni a jobb lábára. Nnna, gyomorgörcs-édesdrágakisfiamugyenemlettnagybajod!!!!- telefon,kocsi és sofőrszerzés, Marci ki hozzám, baleseti sebész megnézi,én megröntgenezem, HÁLA ISTENNEK nincs törés, csak distorsio. De nem tudott ráállni tényleg,egy darabig én voltam a mankója-de nem bírtam az én 13 éves óriásomat-úgyhogy belenyomtan egy ülőkocsiba. A kis hülye,hogy élvezte,hogy tologatom. Persze aki kihozta-drága szeretett Mónika barátnőm,és férje,Robi, haza is vitte. Jól van, már a sarkára állva tud közlekedni,csak lassan. Még egy-két nap,és szerintem rendbe jön a pici(44-es) lába:-). Jajj, csak a gyerekkel ne......!!!!!!
Döbbenettel hallottam a híradóban,hogy a másfél éves kisfiút, aki pár napja meghalt a koponya sérülései miatt- valószínűleg az "édesapja" verte agyon! Hát, én meglehetősen szelíd embernek tartom magam, hiszek Istenben, a szeretetben, abban,hogy a nehézségek és értünk vannak- de ma kijött belőlem az állat-mármint a gondolataimban. Inkább nem is írom le,mert szégyenlem magam még magam előtt is.
Sidó Zoltán,köszönöm a kommentedet, bevallom,jól esett,bár tudok Neked ajánlani bloggerinákat,akik bizony nagyon nagyon jól írnak, nálam sokkal jobban:-). Ha van blogod, és gondolod,add meg a címét, szívesen olvasnám. Ha bármit tudok a hallás dologgal kapcsolatban segíteni,írj-sajnos,már van tapasztalatom benne.:-(.
