Még nem tudjuk,hogy sikerült-e Marcinak bejutnia a gimibe. Majd április 19.-én tudom meg,ha minden igaz. Jó lassan telik az idő.Vagy gyorsan? Még az is lehet :D.

Van itt a házunkban egy-két "édesanya",akinek kisebb gyereke van,mint Petim, úgy 1 évvel. Mind a kettő édes drága kisfiú-mind a kettő idióta anyával. Valami elképesztő,ahogy a gyerekeikkel beszélnek. A baszdmeg, meg a kurvaanyád nagyjából kötőszó,persze sok mással fűszerezve. Annyira rossz hallani,teljesen elkámpicsorodok,mikor hallom :(. Persze, a kicsik meg sírnak :(. Úgy fáj értük a szívem. :(. Két idióta, elmebeteg barom!

Tegnap jöttem haza,és kinn volt a házon a fekete zászló. Teljesen összeugrott a gyomrom-annyira megijedtem, hogy a kedves,közeli ismerősöm-egy fiatal, 44 éves nő miatt van kinn. Bár tudom,hogy a halál már megjelölte,de annyira bízom valami csodában :(. Szégyen,nem szégyen,de megkönnyebbültem,mikor megnéztem a gyászjelentést. Persze,nem örültem a számomra ismeretlen  ember halálának. Mégis olyan ambivalens érzés.

Petikénk többször belepottyantotta a nagydolgát a wc-be,jelezte,hogy menjünk, sokszor pisil oda-de nem hajlandó levenni a pelust. Sokszor fordul elő, hogy reggel száraz a pelusa-és nem hajlandó levenni. Nem akarja a kisnadrágot. De egyszer majd biztosan-gondolom,megnősülni csak nem pelusban fog. A beszédje akadozva ugyan,de valamit mégis csak fejlődik. Bár én sokszor nem értem,hogy mit mond-a barátnőm sokkal profibb. Valamelyik nap a játszón ránézett Mónikára-és mondta Neki,hogy lökjél. Én nem hallottam-messzebb voltam,de Mónika tisztán kivette. Vagy lehet,hogy csak itthon nem tisztel meg bennünket? :D.

Ki akarok menni külföldre,családostól. Lakást eladni,persze előtte keresni odakinn munkát-és go. Elég ebből,ami itt van. Nyomorultul érzem magam. Nyomorult életet élek, és belekényszerítem a gyerekeimet. is.Persze,nem éheznek(még),de nem akarnok Etiópiához viszonyítani. Nem. Inkább Norvégiához, vagy Svédországhoz,vagy Ausztriához......