Lassan megyek dolgozni.Pontosan 3.-án hétfőn. Meglehetősen rosszul viselem.Remélem,Petit nem fogja annyira megviselni-elvinném az Ő terhét is a vállamon. Azzal próbálom vigasztalni magam,hogy jó helyen lesz itthon az apjával. De az biztos,hogy nagyon fog hiányozni az,hogy nem leszek körülötte. Reggel 8-tól délután 2-ig dolgozom(mint röntgenes,van némi kedvezményem). Mikor haza érek,jó esetben aludni fog,és ébredésre itthon leszek. Mostanában elmodhatom,hogy "elromlott" a  legkisebbem:-D. Olyan szinten lett hisztis,hogy nem is lehet elmondani. Ha valami nem úgy történik,ahogy Ő szeretné(pl. nem arra megyünk,amerre Ő gondolja,vagy mikor tök álmos,és le akarom fektetni,vagy mikor pelenkázom,vagy mikor fürdeni viszem-és sorolhatnám) olyan szinten kezd el visítani,hogy simán gondolhatják az idegenek: na,Agócsék nyúzzák a gyereket! Nem nagyon tudok rá hatni, de szerintem ebben a korban még nem is lehet. Most várakozó állásponton vagyok,abban bízva,hogy majd csak alakul valamerre. Popsira pacsi nincs-bár néha hangosabban rászólok-de nem nagyon hatja meg. Ő csak visít,egyhangon,könny nélkül:-D. És nem lehet vele mit kezdeni-egyszer csak abbahagyja. Néha éjszaka is nyugtalan,felsír-és olyankor is az erőszakos sírást hallatja-olyan,mintha haragudna valamiért álmában. Sokszor elgondolkodom,hogy miért van ez így. Szeretjük,nem bántjuk-egymást sem. Bár az kétségtelen,hogy az átlagnál hangosabb család vagyunk-de hát van egy hallásérültünk,akinek hallókészülék mellett is néha hangosabban kell szólni. A nagyok jól vannak-de egyre jobban kamaszodnak. Egymással nagyon sokszor összekapnak-és ez engem kifejezetten idegesít. Rosszul viselem.

Egyébként is fáradt vagyok. Az utóbbi évek kinlódásai megtették a magukét-állandóan aludnék-miközben nem tudok aludni. És ez látszik is rajtam. Sokat öregedtem-sajnos. De ezzel képes vagyok megbirkózni-aki nem hal meg fiatalon,az megöregszik(kivéve,aki plasztikai sebésszel próbálja visszahozatni  a múló ifjúságot). A férjemenek továbbra sincs munka-esetleg kilátásban,de arról még nem tudunk. Ha Ő dolgozna,én maradhatnék itthon a kisfiammal.Azt hiszem,ez is mérgez engem belülről. De a méreg nem jó-így próbálok a Jó Istentől erőt és kedvet kérni nap mint nap.