hermi irka

A napokban a rossz időre való tekintettel a nagyfiaim felfújták a pillangós strandlabdát:-D.És persze azzal játszanak-na meg Péter Mór is. A kis lükepók nagyon élvezi,igaz,hogy alig nagyobb a labdánál, de bőszen hurcolja. Így most a  nagy kacagások óráit éljük. Egyébként is egyre bohócabb a kicsike,Nagyon sokat nevetünk rajta. Beszélni továbbra sem beszél,azt viszont elég hangosan teszi:-D. Szókincse: aja(szerintem ez lennék én),adá(agyjál?), és babababab és ledledledled,és dededede. Szóval,bőséges ugye?:-D. Viszont a sikítozást abbahagyta végre,mindannyiunk nagy örömére:-D.

Már alig várom,hogy jöjjön valami jó is. Semmi nem alar összejönni.Pedig esküszöm,igyekszem jó lenni,nem itélkezni senki felett,nem beszélni csúnyán.Mégis olyan,mintha büntiben lennék:-(.  Mostanában azt veszem észre,hogy egyre nehezebb minden. Biztosan nem csak én vagyok így,hanem sokan mások is.

Épp tegnap gondolkodtam el az egyik híradáson: a hosszú hétvégére minden wellnes szálló megtelt. És úgy megvágytam egy ilyet én is. Milyen jó lenne összepakolni a gyerekeket,és elmenni valahova ilyenkor,egy kicsit máshol lenni,kicsit körülnézni az országban....de ez a jelen helyzetünkben a luxusálom kategóriába tartozik. Hihi,tiszta vicc-luxusálom egy hosszú hétvége valahol. Lassan már a napi szükségelet megteremtése is gondot okoz. de ez nem is érdekelne annyira,ha csak magamra kellene gondolnom. De itt vannak a gyerekeim-és úgy érzem,ebből a szempontból nagyon a sor végén kullogok,mint anya. Persze tudom,nem a welnesshétvége a mérvadó-de mégis.... Már kerestem takarítást magánháznál,de nincs. Elmennék akár utcát seperni is-de nincs rá lehetőség. Szóval eléggé rossz a passz,amiben most vagyok....

Néhány kép Zalánéknál:

Pusszantás:-):

Huncutka:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PéterMór ilyet is tud:-D:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Imádni való ilyenkor is:-).

Mostanában egyre nehezebb körülöttem minden. Az anyagi helyzetünk olyan,mint egy katasztrófa sújtotta övezet. Pár hete még azt gondoltam,hogy már nincs lejjebb-hát tévedtem. És sajnos az a rám rendkívül jellemző optimizmus mintha kezdene kissé megkopni. Persze azért nem engedem meg magamnak,hogy feladjam, a fafaragásom nem engedi:-D,de néha bizony nagyon kell figyelnem a pozitív gondolkodásra. Bár az is igaz,hogy valami úton-módon eddig mindig történt valami pozitív dolog,és mindig akkor,amikor már egyáltalán nem számítotam rá. Ebből merítgetem az erőt magamnak.

A héten 3,általam kevésbé ismert, illetbe egy nagyon ismert ember halálhíre érkezett. Nagyon elszomorodtam. egyikőjukkkel együtt dolgoztam 19 évig. És bár nem voltunk olyan közel egymáshoz,hogy barátnők lettünk volna-ettől függetlenül nagyon nagyon sajnálom Sacit. Pár napja még találkoztunk,beszélgettünk,ment a 3 hónapos unokájához..56 éves volt,és egyszer csak elment. Én hivő ember vagyok,hiszem,hogy van élet a halál után,hogy van Isten,hogy úgy kell élni itt,ebben a világban,hogy a végelszámolásnál ne kelljen szégyenkezni(bár nem tudom,van-e olyan ember, aki képes erre,nekem még sokat kell tanulnom alázatot, szeretetet,  megbékélést, sok mindent). Mégis szomorú a szívem,hiszen újra elment valaki, és testi valójában nem látom többé. Legyen Neki könnyű a föld.

Amit abszolút pozitívumként élek meg,az az,hogy a fiúk itthon vannak őszi szüneten. Szeretem ezeket az időszakokat-jó velük lenni. Igaz,hogy tanulunk ezerrel-mert mind kiderült, a két drágalátos helyenként ki-ki hagyott néhány anyagot. Most aztán lehet pótolni. Viszont kezdek profi lenni az éghajlatokból,azok növényeivől,állataiból:-D.

Pepito köhög,elég csúnyán-olyan felszakadós truttyosan.Elvittem doktorhoz, Sinecod és Fenistil csepp-ezeket kapja. Úgy veszem észre,már jobb a helyzet. De eléggé nyűgös volt ma,   gyakorlatilag kevés híján egész nap a kezemben volt. Eléggé megfájdult a hátam a cipeléstől-de sebaj,majd meggyógyul.Vagy nem:-D.

Voltunk a héten Zalánéknál-nagyon édesek voltak a törpék. Zalán táncol a zenére,kis rongylábúm,közben az ujjacskáit csóválja a feje fölött. meg lehetne zabálni,annyira édes. Majd lesznek képek is-csak én annyira ronda vagyok rajtuk,hogy megpróbálom kicsinálni a fotókról a fejemet valahogy-esetleg lesatírozom,mert nem szeretnék így szerepelni a saját blogomban:-D.

Tegnap PéterMór "véletlenül" hisztikézett valamiért:-D(aznap kb.28. alkalommal),én pedig beleláttam a szájába. Nahát!!!!! bal oldalon alul és fölül 2 rágófogacska(talán a 4-esek) kibújt! Kedden,mikor a 15 hós oltás kapta,még csak 6 foga volt:-D. Mondjuk elég érdekesen áll a fogsora: felül az első 4 fog,utána 10 perc szünet,és a friss fog(csücsök) a bal oldalon, alul a két első,azután 15 perc szünet,és a friss fog(csücsök) a bal oldalon. Bár ha belegondolok,eléggé hasonlít  a fogsorunk,csak nekem még kicsivel több fogam van(bár ha így haladunk,nem sokáig). :-D.

hihihi:

Nem történt meg veled néha, hogy amikor
láttál egy "nagyjából" veled egyidős valakit ezt gondoltad: NEM LÉTEZIK, hogy én
is ilyen öregnek nézek ki!!!

Olvasd el az én kis történetem.
Alicia Smith a nevem és a fogorvosi rendelő várószobájában ültem. Soha nem jártam
előtte ennél a fogorvosnál.Amint várakoztam és nézelődtem, megláttam a falon az orvos diplomáját amin rajta volt a teljes neve. Hirtelen felelevenedett az emlékeimben egy magas, fekete hajú, sportos srác arca, aki az osztálytársam volt a gimnáziumban kb. 30 évvel ezelőtt. Létezne hogy ez ugyanaz a fiú akibe titokban szerelmes voltam???
De miután bementem a rendelőbe és megláttam, elhessegettem magamtól a gondolatot.
A félig kopasz, őszes, igaz hogy magas, de kövér és ráncos arcú férfi láttán, gondoltam túl öregnek látszik ahhoz hogy az osztálytársam lehetett volna.Miután megvizsgálta a fogaimat megkérdeztem tőle, hogy a "Morgan Park"-i gimnáziumban tanult-e.
- Igen, igen - válaszolt büszkén mosolyogva.
Mire én:
- És mikor érettségiztél?
Mire ő:
-1975-ben. Miért kérdezed?
Mire én:
- Nahát, te az osztályomba jártál!
Miután hosszasan végigmért ez a
RONDA,...KOPASZ,...RÁNCOS,...KÖVÉR,...ÖREG,...ABNORMÁLIS,....IDIÓTA fickó,
megkérdezte:

- Melyik tantárgyat tanítottad....???!!!
 

Most izgultam végig az U20-as magyar csapat bronzmeccsét:-D. Hát,edző az nem lennék. De ezek előtt a fiatalok előtt le a kalappal-nem adták fel. A kapus pedig egy aranykezű fiú:-)♥

Az én picike fiam is olyan valamit csinált,hogy teljesen elámultam. Tegnap látjuk a férjemmel,hogy hoz egy tiszta pelust,leteszi az ágyra,azután elballag,és hozza a kis törölközőt,amit alá szoktunk tenni peluscserekor. Mondom a páromnak,hogy nézd csak! Erre Ő belekukkolt a pelusba,és bizony benne volt az anyag:-D. Olyan kis ügyes,egyem a szívét,elmondani nem tudta,de elmutogatta:-D. Egyébként nagyon bohóc kisfiú,állandóan mórikálja magát. És kb.1 hete egész nap sikít,de valami olyan hangon,hogy kénytelen voltam bedugni a fülem,mert megfájdult tőle:-D. Mindig sikít,csak akkor nem,ha alszik,eszik,vagy vigyorog. Nem nagyon tudok vele mit kezdeni,bár ma észrevettük,hogy tudja Ő,hogy nem kellene sikítozni ennyire-és ha fel akarja vetetni magát,akkor nem sikít,hanem panaszos nyávogásba kezd,a szemét becsukja,és úgy nyújtja a kiskezét. Nagyon nagyon aranyos. Sajnos a férjemnek továbbra sincs munkája-már egyre nehezebb az élet. Folyamatosan azon jár az eszem,hogy valamit találnom kellene,amit itthon tudok csinálni-vagy pedig vissza kelll mennem dolgozni. De annyira nem szeretnék még,olyan jó egész nap Petivel lenni.És a nagyfiúknak is jó,hogy minden este itthon vagyok,délután,ha hazajönnek,én teszem eléjük az ebédet,tudunk beszélgetni,felmondják Nekem a tanultakat, ha kell,pörölök velük-szóval jó ez a teljesenanyaság-legalábbis én nagyon élvezem. De sajnos egyre rosszabb helyzetben vagyunk-és a férjem nem hajlandó más munkára,csak a szakácsmeló érdekli. Nagyon sokszor felutazott peste-horror pénzért-próbafőzni,de nem vették fel. Nem gondolom,hogy azért,mert rosszulőz-sőt tudom,hogy nem azért,ugyanis isteni kajákat csinál. Egy-két helyen mondták is neki,hogy kevés ideje van még a szakmában,és csak ezért nem Őt választják(mondjuk nem értem, ha kinyalja a tulaj a tányért,akkor miért nem mindegy,hogy hány éve van?) Ráadásul rendkívül kreatív is-az egyik helyen,ahol próbázott,volt előttte vagy 10féle alapanyag,és azt mondták Neki,hogy csináljon belőle valamit. Ő meg is főzte-és milyen érdekes, az egyik kreálmányát viszontlátta egy szakácsversenyen-az adott étterem szakácsa is versenyzett, és többek között az is benne volt a menüjében.Persze,ha jól alakulnak a dolgaink,és végre eladjuk szegény anyósom lakását,jelentősen könnyebb lesz a helyzetünk,hiszen esélyünk lesz elindítani egy vállalkozást. Csak ki kell várni....de kivárjuk:-).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 év...... telt el szeretett anyósom halála óta. Minden nap gondolok rá, sok sok szeretet van a szívemben. Remélem,megtalálta a békességet,nyugalmat, Hiányzik Nekem,Nekünk.Sokszor magam előtt látom,ahogy bejön hozzánk,bekukucskál az ajtó mögött,és mosolyogva beköszön: szervuuuztook  :-). Látom,ahogy kavargatja a kávét a szép,karcsú,törékeny ujjaival.Látom, ahogy szalad az utcán valami fontos ügyet intézni-mint szélvész nagymama. Szóval, itt van velem minden nap.

 

Visszavonhatatlanul itt az ősz. Eső,hideg szél. Még a lehulott levelek a földön adnak némi szépséget a szemnek-de lassan lassan jön az általam annyira nem kedvelt szürkeség. De jön vele együtt sok sok jó is: itthon együtt, meleg tea,közös filmnézések,társasjáték,kártya.Megvan ennek is a varázsa,hiszen ilyenkor sokat vagyunk itthon,és keveset lenn a játszón, a fiúk sem mennek el a barátaikhoz annyiszor-nincs az embernek kedve kidugni az orrát. Aztán persze reményeim szerint hó,szánkózás,hógolyózás,csúszkálás-és persze sok sok nevetés. és így már nem is olyan szürke az a szürke:-). És persze fénylő csillagként közeledik a karácsony, a fahéj,narancs,fenyőilllatával, a gyertyafénnyel, a gyerekek örömével,magával a szeretettel. Számomra talán a legfontosabb ünnep-ha egyáltalán elég rá ez a szó.

Ma Peti megkapta a 15 hós oltást. nagyon jól viselte, egy hangos kiabáláson kívül-ami kb. annyit jelentehett,hogy héémitcsinálszeznemjó-semmi gond nem volt. A tanácsadásra nemsokkal utánunk érkezett egy kisfiú,akiről én azt gondoltam,hogy biztosan a 2éves szurira jött-de kiderült,hogy 15 hós Ő is:-D. Peti akkora volt mellette,mint egy édes kis kerti törpe:-D.De ugye kisember nagy hanggal(vagy mi?:-D) jár,úgyhogy mindjárt az elején tisztázák az erőviszonyokat,Peti olyan éktelen sikítozásba kezdett-persze örömében-hogy Gabika néhány percig csak meredten figyelte:-D. Odabenn meg is kérdezték Pepitótól,hogy ki volt ez a nagyhangú kisfiú?:-D. Ő szokásához híven rövid,tömör választ adott: a.:-D. Szóval,minden oké vele, a fogai száma továbbra is 6,. Kérdeztem is a doktorbácsit,hogy rendben van-e az, hogy 10 hós kora óta egy csücsök sem jött ki-de azt mondta,semmi gond,majd valószínűleg beinduk,és egyszerre fog jönni sok-Hurráááá:-D. Egyébként hihetetlenül hisztis-nem nagyon találkoztam még ilyen gyerekkel,pedig már 2 félig felnőtt mellettem. semmivel nem tudok rá hatni(egyenlőre),ha valami nem úgy történik,ahogy Ő gondolja,éktelen sírásba kezd,sikít,rázza a fejecskéjét, satöbbi  :-D. Lassan már mind hallásérültek leszünk mellette,mert nem csak hisztiből,hanem csak úgy szórakozásból is sikít-egész nap:-D. kivéve ha eszik,alszik,vagy vigyorog-ami igencsak rövid idő a nap többi részéhez képest. Azt,hogy anya(aja)adjál(addá),már biztosan tudom,hogy mondja. Egyébként pedig csak visít:-D. de azért nagyon ügyes,okos fiúcska-a sapkát már fel tudja venni egyedül-igaz,hogy a megkötője a szemébe lóg,de azért felvarázsolja valahogy a buksira. Ha menni akar valahová,hozza a cipőjét(tök mindegy,hogy még pizsiben van:-D),és a változatosság kedvéért sikít(gúvadós szemű-vagy fájó fülű snile):-D. Csak a tiltott gyümölcsöt szereti(né),gyúródeszkát csapkodni a hűtő oldalához, tv-újságot saját szemszögéből olvasni-ami neki szórakozás,nekünk puzzle:-D, kukából kivenni a kakis pelust,almacsumát-a csumába persze beleharapni,fiókból kipakolni mindent(persze,csak abból,amibe nem az Ő játékai vannak csalinak bepakolva)....szóval ilyesmik:-D. De hát így imádjuk őt, a mi kis buksikánkat.

Ma bababörze volt nálunk. Kimentem,eladtam egy-két dolgot. És vettem a kicsinek téli kezeslábast,pizsiket-nagyon aranyosak.  Nagyon jó élménnyel jöttem haza. Mónika barátnőmön keresztül megismerkedtem egy házaspárral,Anitával és Zsoltival.Nagyon örülök,hogy megismerhettem Őket,igazán jó emberek.Hálás vagyok érte a sorsnak-és persze Mónikának is:-). Hiszen úgy a jó az életben,ha sok sok jóembert ismerhetsz meg-és persze minél kevesebb rosszat. Persze,ahogy Zorán énekli:"hogy tudd,egy pohár víz mennyit ér, ahhoz hőség kell,ahhoz sivatag kell"-ez bizony nagy igazság.

Ma lementünk a játszótérre délután-addigra szépen sütött a nap-de hűvös szél fújt. Úgy látszik, visszavonhatatlanul itt az ősz. Van a játszón függő csúszka-biztosan sokan ismerik-rá kell ülni,és egy fémdróton csúszik:-). Marci felültette az ölébe Petit-és juhééééééé,a kicsi szája kb.kétszer körbeszaladta a fejét,annyira élvezte. Nagyon nagyon aranyosak voltak. Persze újra és újra akarta:-D. És mikor elhoztuk,mert más is csúszni akart- a szokásos iszonyatos visítás.  Ez a legújabb-ha valamit el szeretne érni,legyen az játék,menetirány,bármi,azonnal elkezd fültépően sikítani. Én pedig próbálom Neki elmondani(nem csak én,hanem a család többi tagja is),hogy addig amíg sikítasz,nem. És milyen érdekes,mintha kezdené érteni:-D. Ma este például már nem sikítva kéredzkedett fel az apja ölébe, hanem édesen nyújtotta a husis kezecskéit,miközben csak halkan nyekergett:-D). Okosodik már a drágám:-).