hermi irka

Ma érdekes dolog történt velem. Délelőtt itthon tettem rendbe a hűtőt(plusz a fagyasztót olvasztottam),Peti aludt, a tv-ben pedig a csakcsajok ment.Hát,ott olyat hallottam,hogy nem hittem el. A kisbaba születéséről volt szó, a testvér és persze a szülők szempontjából,.-Volt valami gyermekpszichológus vendég,plusz a két műsorvezető,plusz még egy vendég.A nevüket inkább nem mondanám,aki látta,tudja, aki pedig nem látta, szívesen megmondom neki priviben-főként azért,mert a 4 közül 2  nőszemélyt nem nagyon csípek valamiért- elkényeztetett hülye pi..nak tartom őket-de nem akarok senkit nyilvánosan sértegetni-meg tulajdonképpen nem nyilvánosan sem.Nos, felettébb okos dolgokat mondtak Ők ketten,természetesen mindkettő tökéletesen megoldotta ezt a problémát a saját gyerekeinél(hogy is máshogy). És itt dobtam egy hátast: az egyik nagysága két gyeremeke között 12 év van(mint nálam Levi és Peti között),és most figyeljetek: a 12 éves (lány!!!!!) CUMISÜVEGBŐL itta  a reggel kakaóját egy ideig,mert neki az ugyanúgy járt,mint a picinek! És nagyonokos anyuka szerint ez így tök jó volt!  Meg sem próbálta lánykáját lebeszélni,mondjuk valami ilyesmivel pl: nem áll neked jól a cumisüveg,főleg nem a szemceruzával kihúzott és kispirálozott szemedhez,vagy  mittomén. Persze  a pszichológus azért kicsit konszolidáltabban örült, de nem mondta,hogy ez jó nagy baromság,csak annyit,hogy ha csak rövid ideig tart egy ilyen(nem fejtette ki bővebben,hogy mennyi az a rövid idő),akkor nincs gond. Hááát,nem tudom,én azért csak úgy gondolom,hogy igencsak elkerekedne  a szemem, ha Levi vagy Marci cumisüveget kérne a kakaóhoz.:-)))))). Vagy esetleg szopni akarna,ugye,merthogy nálunk még az dívik:-)))))). Persze lehet,hogy én látom kancsalul ezt a dolgot,de végül is ez az én oldalam,az én véleményemmel.

Más: Hugomum játszani hívott,és játszanék is,ha tudnék blogcímeket,akiket meghívhatnék én is.Esetleg ha itt jársz,és olvasol,és persze van blogod,megadod a címét? Előre is puszikaaa!

Itthon egyébként minden rendben.Gyermekeim jól vannak,hálát adok Istennek,hogy egészségesek. Apa dolgozik,remélem kicsit helyreáll az életünk.Mos kezdtem el intézni nagyi hagyatékát(rengeteg könyv, régi bútor,és ilyesmik)amit el kell adni,hogy aztán a lakás is elmenjen. Nem egyszerű,de minden nap intézek egy kicsit.

Jaaa,és Páááááá, ezt a Te kedvedért:-):

Apa valamelyik nap megjegyezte,hogy Vele nem fotózom picurkát,így aztán csináltam róluk képet.

És pici ízelítő éhező gyermekemről:-):

 Egyébként picurka így nagyon szeret lenni.öltözni viszont annál kevésbé.Leginkább úgy visít,mint akit nyúznak:-). És szó szerint úgy kell belehajtogatni a ruhába-én csak su betűnek hívom:-). Nem tudom,mikor múlik el ez a része a dolognak.Arra emlékszem,hogy a nagyobbak sem szerettek öltözni,de hogy ilyen hangosan tiltakoztak volna,arra nem. De hát, az ujjunk sem egyforma:-). 

Tegnap elbúcsúztunk drága szeretett anyósomtól,és hamvait átadtuk az örök nyugalomnak. És én most Kosztolányival veszek tőle végleges búcsút: 

                                                          Halotti Beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Mese Kökölysziről és a plüsskutyáról.

Egyszer volt, hol nem volt,és van egy nagyon édes,aranyos fiúcska,akit Kökölyszinek hívnak.Mellesleg az Ő becsületes polgári neve Agócs Péter Mór. Nos,történt,mikor ez a pici fiú megszületett,hogy barátoktól,ismerősöktől kapott sok-sok plüss állatot.Az állatseregletben él egy mindenféleszínűcsíkos plüsskutya,akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak....noshát plüsskutyának. Történt,hogy kicsi Köklyszi nagyon hamar felfedezte a kis csíkos jószágot.Eleinte csak rá-rá tévedt a tekintete egy-egy rövid időre,aztán egyre többet el is időzött rajta. Kicsivel később már meg is szólította kis barátját pici gőgicsiléssel,majd hangos sikongatással. A plüsskutya mindezt a plüsskutyák megszokott nyugalmával tűrte(bár azért néha Ő is biztosan oda-oda vakkantott valami kedveset Kökölyszinek-merthogy előfordult,hogy a a kisfiúcska nagyon széles és nagyon kedves mosollyal válaszolt).Aztán ez a barátság egyre mélyült közöttük-persze a kutyus továbbra is csak nyugodtan ült egy helyben,gombszemeit hűségesen a pici fiúra szögezve.Aztán a pici fiú elkezdett a plüsskutya felé nyúlkálni-bizony elenite mindíg mellé sikerült nyúlnia.De szép lassan egyre közelebb ért a pici kéz a pici plüsskutyához-mígnem egy nap aztán sikerült megfognia.De hopp, a kutyus mindíg eltűnt-aztán valaki mindíg visszaterelgette a kis kéz útjába.A kis kéz pedig minden nap többször megfogta,és megfogta,és megfogta-míg egy napon a kis kéz gazdájának, pici Kökölyszinek sikerült csókot adni a pici kutya orrocskájára. Így újra beigazolódni látszik,hogy a kutya az ember(Kökölyszi) legjobb barátja.:-). Aki nem hiszi a története,nézze meg a képeket:-).

 Nahát,hogy lehet megfogni téged?

Na végre,megvagy!

Mindjárt megpuszillak!!!!!!

Így ni,kisbarátom!

Csináltunk ma néhány képet,íme:                                                                       

 Mi lehet az az izé???????

 A szépség és a szörnyeteg.

Egyik nagyon-nagyon jóbarátnőm,Edit(akit mi csak fürdetősasszonynak hívunk),és persze picike:

A 3 fiam + az ominózós plüsskutya,aki jelenleg Kökölyszim legjobb barátja:

Nos, a képek szerintem magukért beszélnek. Mindíg ilyenkor döbbenek rá,hogy mennyire eljárt felettem az idő,a francba....:-). De sebaj, legalább a testem nem látszik!                                                                   

Pá,remélem,olvasod:-):

A dadogós bemegy a dokihoz hogy segítséget kérjen, mert nem bírja beterelni a csirkéket az ólba.
 
- Mondja el, hogy csinálja...
 
- M..m..mondom a cs..cs...csirkéknek h..h..hogy b..b..be...fele, erre b..b..bemegy a fele. A...a..aztán m..m..megint m..m..ondom, b..b..be..fele erre m..m..megint b..b..bemegy a fele. M..m..mikor már csak e..e..egy cs..cs..csirke m..m..maradt m...m..megint m..m..mondom b..b..be..fele, m..m..ire a cs..cs..csir..ke: 
 - M..m..mi a f..f..f@szt a..a..karsz, sz...sz..szakadjak k..ketté? 
 M..m..ire én : N..n..na, e..e..elmész t..t..te a pi..pi..pi.., er..er..erre k..k..kijön az ö..ö...összes