hermi irka

Hát,ez a nap nem valami jól indult.Mondjuk ha a tegnap délutánt  folytatta a ma reggel,akkor nem is csodálom.Marcikám újfent lebukott az igazmondásával:-(.Szerelmes a lelkem egy 8.-os! lányba,aki szerintem picit megvezetgeti,és úgy gondolja,hogy már semmi kötelessége nincs.Na, azt hiszem,tegnap kicsit helyre lett téve.Most megint ott vagyunk,mint 1.és 2.osztályos korában.Iskolából hazajövet elő a füzetek,könyvek-aztán ellenőrzés,kikérdezés.És nem mehet sehova,amíg nem tud mindent. Mondjuk nem értem ezt az Annát sem,hogy igazán mit akar egy ilyen kisfiútól.Bár mind a kettő állítja,hogy csak jóbarátok-Marci részéről ez biztosan nincs így.Ráadásul a lány cigizik-és attól tartok,hogy Marci is kipróbálja:-(.Más megoldás nincs,ha legközelebb(ki tudja,mikor lesz az!) Marcit elengedjük délután,én szépen utána megyek,és megnézem. Ugyanis sajnos rájöttem,hogy a középső fiacskám szemrebbenés nélkül képes belehazudni az arcomba:-(.(Apukája azt mondja,hogy Ő pont ilyen volt:-))))-csavargott,nem tanult,nem ment iskolába!-csak vele nem nagyon foglalkoztak a szülei-rossz gyerek,hülye gyerek,kész,pont.Pedig okos pasi-még ha néha nem is úgy csinál:-),nyilván okos volt gyereknek is.). Marcikám pedig kifejezetten penge agyú-csak sz@rik a tanulásra.De tegnap mondtam neki,vagy megszoksz,vagy megszöksz kisfiam. És Marci még csak 11 éves-nem is kamaszodik még!!!!!Úristen,mi lesz később???????Na mindegy,reggel nyűgösen keltem-ráadásul tegnap valamikor este kiborította a kicsi virágot a parkettára,és mint aki jól végezte dolgát,otthagyta!!!!Én meg reggel vettem észre,mikor a táskájukat kihoztam,hogy elpakoljam a tízóraijukat,hogy áll a szék alatt a föld!!!Húúúú,de felhúztam magam.!Persze,gazdája nem volt a dolognak!De gondolom,Levi volt,mert Ő mintha kicsit sunnyogott volna. Levivel meg állandóan veszekedni kell,hogy hogyan van felöltözve(Marci az egy igazi "piperkőc",figyel a részletekre).Levinek mindegy-ráadásul az sem nagyon érdekli,hogy koszos rajta a póló vagy ilyesmi.A múltkor azt hittem agyvérzést kapo,mikor megláttam,hogy miben ment el iskolába!Nagyon leszidtam-a pólón volt ketchup,meg még egy kis ez-az.Persze én este mondtam neki,hogy szennyesbe vele-de reggel mikor elment,ráhúzott a tetejére egy pulcsit,nekem meg nem jutott eszembe ellenőrizni.Komolyan mondom,tiszta dedó!!!!!! De a dezodort azt csudára tudja fújkálni!!!

Ráadásul miért is ne,még a temetés körül is zajlik az élet.Komolyan,ha ne velünk történne,azt mondanám,bohózatba illene: az egyik rokonunk mindíg visz az urnához virágot(szegény anyósom az édesanyja mellé lesz téve egy kolombáriumba). Tegnap előtt telefonál Marika,hogy kinn van  temetőben,és ki akarta cserélni a virágot a vázában,erre. az egész előlap durr-leesett,és eltört. Most Ő mit csináljon-ott áll, nagyonnagyi urnája meg ott figyel a kolombáriumban!!!!Nnna,hát most mondjátok meg.Temetés előtt egy héttel! Végül is megoldódott, a temető gondnok megragasztotta-mi meg majd csináltatunk másik előlapot műgyantábaól,vagy mit tudom én miből. Szóval,csupa jó minden.

Nem is írok többet-majd holnap,hátha addigra kicsit javul a helyzet:-).

Még nem is mutattam képet arról,mikor Kökölyszivel még a kórházban voltunk. Íme:

Itt két napos volt a drágám. Olyan,mint egy ici-pici kedves kismanó. Én nem lettem szebb,csak a hajam lett rövidebb:-).

Leírom,mennyi mindent tud mára a picurka:

Hangosan kiabálni,nagyokat,gurgulázva nevetni,éjjel ügyesen aludni(kivéve,mikor nem...de azt is ügyesen:-) ), egyértelműen és határozottan megfogni a plüsskutya fülét,apa ujját vagy a pólóján a csíkot, anya ujját,és mindezt megpróbálni a szájához vinni-több kevesebb sikerrel-(a csík az általában nem sikerül, a kutya füle szinte mindíg),hason fekve fejet magasan tartva nézelődni,közben hangosan beszélgetni a rácsvédőn a macival-és még nagyokat nevetni neki,kézzel-lábbal rugdalózni,ha valami tetszik,és ha nem tetszik,akkor is, nagyon hangosan méltatlankodni, éhségnél, álmosságnál,kakinál,és nagyon nagyon sok örömet okozni a családnak.

És ami még nem megy: ülni,állni,járni:-),forogni hasról hátra vagy fordítva(és mintha még nem is akarna,jó így konkrétan egy testhelyzetben:-) ),egyedül enni:-), fürdeni:-). De ami késik,nem múlik!

:-)))))))).

 

Kicsi manó 14.-én megkapta a 3 hós szurit.Plusz  a pneumococcus ellenit.Az elsőnél még nem sírt,de a másodiknál úgy ordított szegénykém,hogy a szívem szakadt meg érte.Aztán mikor felvettem,megvigasztaltam,akkor már csak veszekedett,nem sírt-nagyon nagyon édi volt.Megmérték picurkát,6780 gramm és 62 cm.Ezek szerint több mint egy kilót hízott,és nem nőtt egy centit sem:-)).Viszont a 4 héttel ezlőtt ruhái már egy jó ideje nem jók rá,úgy gondolom,inkább elmérték a múltkor(akkor is 62 cm-nek mérték,előzőleg pedig 57 volt-csodálkoztam is,hogy 5 cm-t nőtt 1 hó alatt?!). Na mindegy,majd kiderül a következő mérésnél,hogy nő-e hosszra is,vagy olyan lesz,mint egy kissbuddha:-).

Tegnap elmentünk elintézni drága anyósom temetését.Mondtam apának,hogy vigyük a babakocsit,ketten fel tudjuk tenni a buszra.Ő azt mondta,hogy csak a bébihordozóban vigyük.Nnnna, az lett a vége,hogy Kökölyszi az alkalomhoz illően végig ordította a kb.10 perces buszutat-az utasok nagy-nagy örömére. Nem lehetett vigasztalni,biztosan nagyon új volt neki  a helyzet.Aztán mikor leszálltunk,abbahagyta, vígan elnézelődött benne.Benn a temetkezési vállalatnál is csendben volt-nézelődött. Mi közben kiválasztottuk az urnát,megbeszéltünk mindent.Hazafelé meg sem kíséreltünk vele buszra szállni,taxiba ültünk,ahol a változatosság kedvéért újra hangosan ordított:-). Hát,ez volt babóka első busz és autó-éléménye.Remélem,nem ez lesz a meghatározó,mert akkor ajjjajjj:-))).

Nagyon úgy tűnik,mintha egyre erősebben akarna kibújni a kisfog. A keze,ha éppen nem eszik,alszik,vagy tiltakozik valamiért-csuklóig a szájában van, és jól látható mozdulatokkal dörzsöli a FELSŐ! ínyét.A nyála pedig annyira folyik,hogy félek,nehogy kiszáradjon ez a gyerök:-)). Kíváncsi vagyok,mikor lesz belőle fogacska,és hogy hol?

In memoriam "Nagyi".

 Hát elment. Ma délelőtt 3/4 10-kor lelke kiszabadult a fájó testbörtönéből.Már Timikével együtt vigyázzák az ittmaradottakat.

Maradhatott volna még.Persze nem így,ahogy az utolsó hónap telt.És nem ahogy az utolsó négy év.Hanem ahogy előtte volt. Futkorászósan,operába,hangversenyre,balettra,színházba,művészmoziba járósan.Unokákkal,míg mi színházban vagyunk, kipirulásig macskásat játszósan,németet kikérdezősen,frutti cukrot hozósan.A politikában aktívan résztvevősen.Mindíg jóízűen ebédelősen velünk.Mások csekkjeit befizetősen,villanyóráját bediktálósan. És még sorolhatnám.....Ő volt  Nagyi, anyi, anyika,  nanyika, Jutka néni,Anyu ,Judus........Így emlékszem rá.És megköszönöm,hogy megismertem,és a családtagja lehettem. Hogy ha csak ennyi időt is,de ismerhettük egymást.

Tudom,hogy így "élni" már nem akart volna.

Nyugodjék Békében.

Épp ideje újra írnom egy kicsit.Nagyi csütörtök óta ébreszthetetlen,mély "álomban" van.Most már bármikor átlépheti a határt.De neki így bíztosan jobb,nem fáj neki semmi,és remélem,már nem is fog. Csak nekünk kell még hozzászoknunk a gondolathoz,hogy nincs már.Mert Ő nincs már,csak a teste nem engedi még elmenni.Egyedül ez az ami mindenkinek egyformán kijut-legyen bár szegény vagy gazdag,szép vagy csúnya,kedves vagy gonosz:mindenkinek el kell hagynia ezt a világot. Torokszorító érzés-legalábbis nekem.

Kicsi manóm tegnap délután állandóan evett,és még este is.Azt nem tudom,hogy ezért-e,vagy valami másért,de este láttam rajta,hogy nem lakott jól(szopott fél hatkor,hétkor,és fél kilenckor).És utána olyan kis nyugtalan,keresős volt,mintha még éhes lenne.Hát,az volt-9-kor kiolvasztottam neki az utolsó előtti adag fagyasztott tejet-és mind a 120-at bedörgölte. És aludt reggel 6-ig:-). Hát,úgy látom,bármit tehetek, estére valamiért kevesebb a tej.Napközben bőven elég neki-de este mintha kevesebb lenne. Én sem érzem annyira,hogy telve lenne-és úgy látszik,Ő sem. annyira nem szeretnék még neki pótolni,de ha nem lesz más választásom,akkor kénytelen leszek. Persze,az is lehet,hogy csak intenzívebben nő most,és 1-2 napig lesz ez a helyzet. Na mindegy,kihúzom,amíg csak lehet.

Más:holnap megyünk a 3 hós oltásra....Húúú,de nem szeretem:-(.

  Nagyobb fiaim körül mindíg van valami.Levimnek(sajnos) úgy látom,megint vlami lelki nyavalyája van-és ez sajnos testi történésen jelentkezik:-(. Marcit pedig nagyon komolyan meg kell fogni,mert borzalmasan szemtelen lett,és állandóan csavarogna.Most nehéz napok jönnek neki is,mert nekünk,szülőknek kell odafigyelnünk-még akkor is,ha ő ezt negatívumként éli meg-amit én teljesen megértek,de nem engedhetek a kettőből.Újabban 7.-es 8.-os LÁNYOKKAL(is) barátkozik-és azt hiszi,hogy ha Ők este 8-ig lenn lehetnek,akkor az Neki is jár(5.-es).Nos,ebből rengeteg konfliktus van-és úgy nézem,lesz is. Tegnap is 6-ra haza kellett jönniük(mind a kettőnek),mert amiótta ilyan hamar sötétedik,nem engedjük Őket tovább lennmaradni.Tele van ez a lakótelep(sajnos)alkoholitstákkal, halmozottan hátrányos alkhoholista hajláktalanokkal-semmi szükség rá,hogy ekkora gyerekek lenn legyenek a sötétben.Persze Levi hazajött,Marci pedig 6óra 20-ra ért haza.És mikor rákérdeztünk,hogy mégis merre hány méter,,először oda sem jött hozzánk,hanem ment a kiszsobába-aztán mikor ráparancsoltunk hogy azonnal jöjjön oda-tök flegmán,mintha teljesen természetes lenne,hogy Ő csak ekkora jött haza.Hát most megint nem megy egy darabig sehova-de mondtam neki,ha nem bír magával,nem leszek rest,visszaíratom a napköibe-és 4 óra 20 perckor ha nincs itthon,még el is agyalom.Pedig egyáltalán nem szoktam bántani,sem én,sem az apja. És még csa 11 éves volt augusztusban! Mi lesz még később!!! Úgyhogy zajlik az élet-de hát e így van jól.

Pici gyerekes anyuka társaim,kössétek fel a tangát:-).El sem hiszitek a mostani édes,angyalka csöppségetekről,hogy néhány év múlva mi mindenre lesz képes:-))))).

Ma itt volt nálam egy kolléganőm a kisfiával.Danika 2007.júnisban született,és nagyon nagyon nagyon édes kispasi.Jött ment nálunk,persze rögtön az első dolga volt a létező összes távirányítót magához venni-úgy nézett ki,mint egy minieladó az Euronics-ben:-). Persze,én majdnem elfelejtettem,hogy jönnek,már éppen idnultunk volna babóval beszerző körútra,mikor csörgött a telefonom.Lehet,hoygy kellene valami agy gyantát szednem?-:). Persze,Kökölyszi már álmos volt,úgyhogy egy kicsi itthon lét után bepakoltam a kocsiba,és lementünk a játszóra,Danika hintázott  nagyon,Kökölyszi meg bealudt-szintén nagyon.Persze el kellett volna mennem húst meg ilyesmiket venni,kulcsot másoltatni-de gondoltam,11-kor már nem indulok el,babó 8-kor evett,biztosan felébred,és végigordítja az utat.Ehhez képest,most,12 óra 17 perckor még mindíg alszik édesdeden-én pedig itt várom a nyolc lukkal (BIBE,hallod?:-D),hogy mikor kel fel enni.Tehát egy újabb gyerektörvényszerűség megfolamazódott: Te csak azt hiszed,hogy tudod,mikor lesz éhes a gyermek-csak akkor,mikor úton vagy vele(mindegy,hogy 1 órája evett,ha nem alszik,akkor éhes),egyébként itthon várhatod,hogy felébredjen,és nem haladsz semerre a dolgaiddal:-). Közben apa,felbuzdulva édesanyja tegnapi "jobb"állapotán,ma is kiment hozzá a kórházba.Remélem,minden rendben lesz.

Nahát,teljesen elképedtem a híradón: totál káosz van gazdaságilag az országban.Azon rémüldöztem,hogy ugyan miből fogjuk fizetni a hitelt,ha a forint teljesen elszáll.Aztán arra a megállapításra jutottam,hogy kár izgulni,olyan még sosem volt,hogy ne lett volna valahogy-a valahogy-ot pedig ki kell bírni......valahogy:-)))).

Ma megint olyan álmos vagyok,mint tegnap,pedig babucim este időben elaludt,és csak 5-kor kelt szopizni.Lehet,hogy azért vagyok ilyen fáradt,mert szoptatok?Nekem nem hullik a hajam(még eddig),én elalszom ülve-állva:-).Megpróbálok kicsit ledőlni,hátha még alszik fél órát:-).

Húúú,már nagyon régen írtam,nem volt erőm.Mostanában  esténként olyan fáradt vagyok,mint akit legyalult az úthenger.Még jó,hogy kicsike ilyen jól alszik éjjel,mert ha nem alhatnék,szerintem nappal állva megtenném,mint a fuvaros ló.:-)

Nagyi továbbra is kórházban-apa ma összeszedte magát,és kiment hozzá.Egyébként én járok hozzá minden nap,mert apa nagyon nehezen bírja a szenvedését látni-nem tud aludni,nagyon fáj a gyomra,meg ilyesmi. Szerencsére ma jobban volt nagyi mint általában-még mókás arcokat is vágott,mint régen(apa mondta),sőt,most megismerte a fiát-mikor apa megkérdezte tőle,hogy tudod-e ki vagyok én,mondta,hogy a fiam. De nagyon gyenge, és fekve nagyon nehezen lélegzik. Épp arra gondoltam az ágyánál tegnap előtt(akkor nagyon rosszul volt), hogy milyen kis semmik vagyunk mi itt a földön,gyengék,kiszolgáltatottak-csak azt hisszük,hogy mi vagyunk a királyok-pedig nem. Azt hiszem,minden apró örömért, szép pillanatért hálát kell adnunk. Tegnap nem mentem ki hozzá,mert ott volt nála az öccse,és utána két barátnője is.Pont eléggé elfárad még akkor is,ha csak én vagyok kinn nála.De apának elmondták ma a nővérek,hogy a tegnapi látogatók lezárták az infúzióját!!!!!!!!!!!! az öccse pedig fényképezgette!!!!!!!!(elvarázsolt fotóművész egyébként,de akkor is). Apa totál kiakadt,mondta a nővéreknek,hogy máskor nyugodtan szóljanak,ha ilyen van,mert szegények nem mertek szólni.Persze nagyinak a fényképezés már tökmindegy,ugyanis nem tudja,hogy mi van körülötte,de akkor is....olyan kiszolgáltatott,már esze sincs ahhoz,hogy nemet mondjon. Úgy látszik,az tesójának sincs több esze.

Tegnap eszembe jutott,hogy valahol olvastam,hogy 3 hósan a babának már nem szabad lógnia a fejének,ha felhúzod a kezénél fogva ülésbe. Gondoltam,kipróbálom,persze teljesen nyugodt voltam,hiszen hason is olyan gyönyörűen tartja a fejét hosszú-és egyre hosszabb ideig.Na, a nyugodtság,mint egy ledér pillangó,úgy elröppent,ahogy kipróbáltam.Az én kis Kökölyszimnek úgy lógott hátra a feje,ahogy az a nagykönyvben meg van írva-már ahogy nem szabad. Olyan ideges lettem rögtön,hogy mindjárt sírva is fakadtam.Rögtön telefon a védőnőnek-meg is beszéltük,hogy talizunk,úgyis alá kell írnom  a védőoltáshoz a papírt.Meg is nézte-tényleg lóg,de meg is nyugtatott.Nincs baj,hiszen hason nagyon szépen tartja a fejét-csak ismeretlen neki ez a fajta mozgásmód.Gyakoroljunk minden pelenkázáskor-és legyek nyugodt.néhány alkalom,és jó lesz.És tényleg,már most látható,hogy sokkal jobban tartja a fejét.

De most mennem kell,mert éhes a picikém.

Tegnap előtt bevittük nagyit a kórházba,mert már nem tudtunk vele itthon mit kezdeni.Szegénykém nehezen vette a levegőt, és fájt neki valahol,csak nem tudta elmondani,hogy hol. Ez van. Így már tudtunk aludni, a gyerekek kifejezetten megkönnyebbültek,bár azt is tudják,hogy Ő már nem fog onnan kijönni.

Most áttérek boldogabb vizekre:kicsi babám tegnap este 9-kor evett,és csak 3/4 6-kor kelt fel reggel(én viszont 2* is,hogy megnézzem,miért nem ébred fel:-) ) Kíváncsi vagyok,hogy így marad-e,vagy ez csak egy tévedés volt:-). Már nagyon hangosan beszélget,ha ez a hülye computer felismerné a videokamerát(eddig felismerte,de valami történt,és nem tudunk vele mit kezdeni),akkor fel is tudnám tenni kicsi Mórt,amint hangosan beszélget a csíkos plüsskutyával-sőt,még kacarászik is neki.Nyilván valami olyat mondhat a plüsskutya,és az egér,meg a teknőc is,ami Kökölyszinek nagyon nagyon tetszik.Kár,hogy én nem érthetem:-). Gyönyörűen kiemeli a pici fejét,és az alkarján támaszkodva kb.1 percig(ez nem biztos,nem mértem le,lehet hogy rövidebb,de az is lehet hogy hosszabb) beszélget a kis barátainak,miközben a fejét is forgatja. Szóval,nagyon ügyes,és én nagyon büszke vagyok rá.

A nagyobbakat reggel alig lehet elküldeni a suliba,ha fenn vann manó,mert reggelente különösen szeret nagyokat kacarászni-a fiúk imádják. Már mondtam nekik,hogy fél órával korábban fogom Őket kelteni,hátha akkor nem koppra érnek be.

 

Nagyit ma bevittük a kórházba.Egész éjjel csak bolyongott, fájdalmai voltak-persze nem tudta megmondani,hogy hol,és láthatóan nehezen lélegzett. Szegénykém, 3/4 5-ig(velem együtt) nem aludt semmit,sehol sem volt neki jó,állandóan hol ide feküdt,hol oda ült. Neki szegénynek már ez a végállomás előtti utolsó megálló.Remélem,jót tettünk vele,és azóta már a tapasztól jobban érzi magát. Nagyon nehezen bírta az autóutat is(kb.10 perc),és nagyon-nagyon elfáradt. A férjem nem tudja,hogy jól döntöttünk-e,,pedig én mondtam neki,hogy neki teljesen mindegymár,hogy hol van,mert már egyáltalán nem volt képben,egy kicsit sem.Sőt,ott a jobb neki,ahol tudnak enyhíteni a fájdalmán.....De azért nagyon rossz- itt állunk újra egy visszafordíthatatlan búcsú előtt. Még éppen hogy csak elengedtük a kislányunkat,most el kell engednünk valaki általunk szeretett személyt újra.:-(

A helyzet fokozódik.Drága nagyink este tíz körül szépen leguggolt az előszobában,és megtisztelte azt-még jó,hogy a gyerekek már aludtak,ill.hogy az isitáskát behozattam velük,modván,nehogy valami baj érje.Aztén éjfél körül itt próbálkozott az étkezőben-de időben elkaptuk.Így aztán éjjel 2 óránként felébresztette a férjem-és kivitte pisilni.Innentől kezdve semmit nem aludtam újfent.Most,kb.15 perce én is kivittem,remélem,kibírja,míg a fiúk elmennek és manót megetetem.

Tegnap megkérdeztem a férjemet,hogy nem kéne-e elgondolkozni a kórházi elhelyezésén-fel volt háborodva.Tehát nem lesz más választásom,nekem kell valami lakhatás után néznem a gyerekekkel.

Megkérdeztem Andi barátnőmet,hogy én látom-e rosszul a dolgot? Erre azt mondta,hogy nem tudja,Ő mit tenne-mi lenne,ha az én anyám kerülne ilyen helyzetbe,akkor is be akarnám adni?Totál kiakadtam,mondtam neki,hogy ha az én anyám lenne ilyen,eleve ki sem tettem volna a többieket annak,hogy ezt,illetve Őt így lássák.Egyébként is honnan jut eszébe,hogy ez azért van így,mert az anyósomról van szó,hiszen tudja,hogy mindíg is szerettem Jutka nénit,és jobb kapcsolatban voltam vele,mint a saját fia. Mondtam is neki,hogy el vagyok hűlve. Ugyanis itt nem arról van szó,hogy nem tetszik az,hogy gyenge,vagy ilyesmi.Így is én fürdetem,segítek neki öltözködni,katonázom neki az ennivalót.Ez nekem nem feladat-sőt,ha pelenkázni kéne,azt is simán megoldanám.Életemből 23(21-szülések miatt)évet az eü-ben töltöttem,szép is lenne.ha undorodnék a másik ember testétől vagy ürülékétől. De úgy gondolom,hogy Nagyi már az "elmebeteg"kategóriájába tartozik-és így nem kellene erőltetni a családban élést-főleg így nem,hogy kicsi gyerekek vannak.Meg is kérdeztem Anditól,hogy ha a Te lányaid közül valamelyik így reagálna,mint Levi,akkor is ezt mondanád?Azt mondta,hogy nem,azt nem hagyná. Hihetetlen!!!!

Nagyon szomorú ez,teljesen ráül a lelkmere. Utálok itthon lenni-de itthon kell,mert itt van a pici,ide jönnek haza a fiúk-sőt,itt van nagyi-és Ő az én felelősségem.Jó ez, mi?Én nem kérek ebből a fajta felelősségből-mégis rajtam van.

Utálok rosszkedvű lenni!!!!!!!!!!!!!!