Ma nem volt túl jó nap.Apa éjjel és egész nap,és most este is lázas,fájnak az izületei.Biztosan összeszedett valami vírusst-csak nem szeretném,ha a gyerekek is elkapnák.Bár az iskolában is több gyerek beteg:-(.Félek,hogy a legkisebbem megbetegszik-sajnos,nem tudom megvédeni. Most épp alszik-remélem az anyatej ad neki védettséget.
Ráadásul tombol bennem az allergia-és még gyógyit sem vehetek be.Viszket a szemem,orrom,szóval épp ideje,hogy vége legyen ennek a napnak.A holnapi már jobb lesz:-).
Sziasztok!
Ma elmentünk az Államkincstárhoz,be kellett szerezni néhány igazolást. Hát,csak 37-en voltak előttem,és persze 1 ügyintéző volt(mint kiderült,a másik elment a toalettre,de nyilván székrekedéssel küzdött:-))) ).Szerencsémre 1 rokonom ott dolgozik,így hamar végeztem-és még a fejemet sem szedték le a kinn várakozók,merthogy nem tudták,hogy odabenn mit intéztem. Mindenesetre elgondolkodtató,hogy megyei hivatalban ilyen lehet.Az ügyféltér meg kb 12 négyzetméter-és persze tele volt büdös emberrel.
Más:az én legkisebbem,ha ébren van,nem bír ki két és fél óránál többet két szopi között. És 15 perc alatt belakik,de úgy,hogy még 1 óra múlva is jön vissza a fölöslegből. Pedig mindíg van büfi,nem is halk,hanem olyan igazi fiús:-). Nagyon sokat okosodik egyébként napról napra.Ha szopi következik,és éhesen énekel,mikor mellé fekszem,abbahagyja a sírást,és csak hoooo meg haaaaaa meg aaaaaaa hangokat ad ki,miközben keze lába jár.Aztán ahogy a szájába kerül a cici,elkezd neki morogni:-).Annyira bírom,imáááádomm!
A két nagyfiam reggel alig bírt felkelni-nagyon nehezen állnak át a sulira.Marciék még ma nem tanultak,Leviék már igen. Kíváncsi vagyok,hogy fog menni nekik ez az év. Levimnek van olyan napja,hogy a tánccal és a folklórral együtt 9 órája lesz:-(. Még egy csomó mindent venni kell a suliba:-(.
A végére kaptok egy kis viccet:-).:
A székely paraszt befog a szekérbe, hogy átmegy a szomszéd faluba rokonlágatóba. A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd
rimánkodni:
- Kedves uram, hadd menjek veled én is!
- Nem lehet, asszony!
- Légyszives, ne hagyj itthon, egyedül leszek. Elülök én a saroglyán is.
A paraszt azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak. Odakint vihar,
majd egy villám belecsap hátul pont a saroglyába. A székely hátrafordul,
morfondzik:
- Ej, pedig de szépen kérte.
> Az öreg székely kertjében pipázgat. Kiabálva rohan feléje az unokája.
- Nagyapa, nagyapa! Medve van a háztetön!
Az öreg szippant egyet a pipájába és igy szól:
- No, akkor hozd a kutyát, a puskát meg a petrencerudat.
- Minek ennyi minden, nagyapa?
- Én felmászok a tetöre, a petrencésrúddal lepiszkálom a medvét, te
meg ráereszted a kutyát, hogy harapja le nekije a tökét.
- De minek a puska?
Az öreg megint szippant a pipájába, és azt mondja:
- Ha netalántán a medve piszkál le engem, akkor lelövöd a kutyát.
A székely nyugodtan pipázik a kapu elött, mikor látja, hogy felesége rohan feléje.
- Uram, a Sára terhes!
- Az az ö dolga - dörmögi a székely.
- De töled van a gyerek!
- Az az én dolgom.
- Uram, viszem a kutyát, és a Tiszába vetem magam!
- A kutya marad, a többi a te dolgod!
A székely fia ebédnél:
- Idesanyám nem elég savanyú a káposzta.
- Fiam, hát ez mákostészta.
- Annak elég savanyú.
Idös székely házaspár üldögél a ház elött. Morfondzik az öreg:
- Te anyjuk! Ha egyikönk meghal, én beköltözök a városba...
Áll a székely a biróságon:
- Na, hogy is volt az az eset? - kérdi a biró.
- Tekintetes biró úr, az úgy volt, hogy eszem a banánt a bicskámmal.
Eldobom a héját. Gyün a román. Elcsúszik, és zsupsz bele, pont a bicskámba! Oszt még vagy hatszor!
Székely bácsi nagy káromkodva borotválkozik. A gyerek:
- Mi a baj, idesapám?
- Életlen a beretva. Nem viszi a szakállamat!
- Ne mongya mán idesapám, hogy kendnek erösebb a szakálla, mint az
a konzervdoboz, amit most nyitottam ki vele!
Elmegy a székely bácsika az orvoshoz. A doki meghallgatja a tüdejét, és
így szól az öreghez:
- Sóhajtson nagyokat komám!
- Ej, haj...
>
Az öreg székely felkel reggel, és azt mondja az asszonynak:
- Szépet álmodtam az éjjel!
- És mi volt az? - kérdezi az asszony.
- Bukaresten voltam.
- És mi volt abban olyan szép?
- Hát.. hogy útlevél kellett hozzá.
Az öreg székely elmegy egy nyelvtanfolyamra, héberül szeretne megtanulni.
Az oktató megkérdezi:
- Bátyám a maga korában minek nyelveket tanulni?
- Azért, fiam, hogy ha meghalok, és a mennyországba kerülök, mindenkivel
szót tudjak érteni.
- És mi lesz, bátyám, ha a pokolra jut?
- Nem baj, fiam, tudok néhány szót románul is!
Gyerekeim horszkópja:
Kökölyszi:
Imádja a vizet, így az esti fürdetést a Halak gyerekekhez hasonlóan számára is külön öröm és mókázás. Saját kis vízi játékaival akár órákon át el tudna pancsikolni a vízben, hiszen ez az a közeg, amelyben igazán otthon érzi magát.
Nagyon "anyás" és rendkívül érzékeny lelkû gyerek, aki hajlamos arra, hogy magában tartsa a bánatát. Türelem, szeretet, empátia és gyengédség - ezek a kulcsok a Rákok szívéhez.
Rajongásig szereti a meséket, és mivel nagyon élénk képzelõerõvel bír, nem unja meg a tündérekrõl, angyalokról és csodás világokról szóló történeteket. A zenét is kedveli, és szívesen hallgat zenés meselemezeket, gyermekdalokat, mondókákat.
Kiskorától kezdve szeret jókat enni, örömmel próbálgatja az ízeket. A Rák gyerekek csak nagyon ritka esetben rossz evõk. Inkább az jellemzõ rájuk, hogy ínyencek. De nem csak enni, hanem "fõzni" is remekül tudnak. Érdemes nekik teret engedni a konyhában, és hagyni, hogy gombócot gyúrjanak, pogácsát szaggassanak, mézeskalács figurákat díszítsenek. Házias és szorgalmas gyerek, ezért számíthatunk rá, hogy boldogan részt vesz majd nem csak a konyhai elõkészületekben, de az elpakolásban, mosogatásban és a seprésben is.
Lustává válhat, fõleg, ha a szülei sokat hagyják tévét nézni. A heverészés nagymestere, aki a mesebeli kályhák oldalában szunnyadó macskákhoz hasonlóan akár az egész napját is el tudja visszintesen tölteni, anélkül, hogy megmozdulna. Ilyenkor számára érdekes programokkal lehet a "fészkébõl" kicsalogatni. Ráripakodni, bántani nem szabad, mert csak felesleges lelki sérülést okozunk neki.
Óvodában, iskolában, új társaságban kezdetben félénknek mutatkozik, de attól, hogy kissé a háttérben van, valójában remekül érzi magát. Nem szabad szerepeltetni vagy szóvá tenni a visszahúzódását, mert ez csak méginkább zavarba hozza. Hagyni kell, hogy a saját tempójában ismerkedjen meg a kis játszópajtásaival és fedezze fel a környezetét. Okos, ügyes, kreatív gyerek, akiben sokkal több rejlik, mint amennyit megmutat magából.
Marci:
A játszótéren mindig elemében van, irányító jellem, gyakran csapatkapitány, aki sosem megy a szomszédba új ötletekért. Gyorsan és könnyen barátkozik, sok barátja van, és jól is érzi magát a közösségben. Jókedvû, beszédes, huncut gyerek, aki természeténél fogva mindenütt "élharcossá" növi ki magát.
Õ az, aki önként jelentkezik az oviban minden feladatra, szívesen szerepel, segít, tanít. Ha valamire nehezen lehet rávenni, akkor a hiúságán keresztül kell megközelíteni. Azt ugyanis nehezen tudja elképzelni, hogy lehet valami, amiben nem õ a tökéletes. Remek színészi hajlamokkal van megáldva. (Nem véletlen, hogy az elõadómûvészek közül olyan szép számmal kerülnek ki Oroszlánok.) Nemcsak a vendégek elõtt produkálja magát szívesen, hanem minden olyan helyzetben, amikor valamit el akar érni. Nagyszerûen eljátssza a beteget, ha kényeztetést szeretne, az ártatlant, ha valami rosszat csinált. Ez persze nem azt jelenti, hogy csal. Õ (és a Kos) a legõszintébb jellem valamennyi csillagjegy közül. Nemcsak a saját igazáért harcol, hanem a társaiért is.
Magabiztossága mögött azonban érzékeny lélek rejtõzik, aki nagyon nehezen viseli a gorombaságot vagy a durva kritikát. Képes arra, hogy belássa a hibáit, de nem mindegy, hogy mindezt féltéglaként vágjuk hozzá, vagy sztaniolpapírba csomagolva, kedvesen nyújtuk át neki. Nehéz meggyõzni, mivel nagyon határozott elképzelése van mindenrõl és mindenkirõl.
Örömét leli minden játékos mulatságban, legyen az tánc, ének vagy zene. Színházban, bábszínházban, cirkuszban, állatkertben egyaránt remekül érzi magát. Boldog, ha a családja és a barátai körében lehet, ezért mindig rendezzünk neki születésnapi zsúrt.
Az iskolában általában fegyelmezett, jó tanuló. Fontos számára, hogy milyennek látják az osztálytársai és a családtagjai, ezért általában szép eredményeket szerez. A kudarctól írtózik, ezért igyekvõ, szorgalmas és elõrelátó
Levi:
A Szûz nagyon éles látású. Olyannyira rátapint a dolgok lényegére, hogy a felnõtteket szemrebbenés nélkül zavarba tudja hozni anélkül, hogy érezné, mennyire igaza volt valamiben, amit - korából fakadóan - elvileg meg sem érthetne.
Gyorsan és választékosan beszél, lexikális tudása hatalmas. Jó kummunikációs képessége, fejlett intelligenciája és remek humora van. Csípõs nyelve ellenére nagyon rosszul tûri, ha õ kerül pellengérre, és mások rajta köszörülik a nyelvüket. Végül persze mindig õ kerül fölénybe, és általában gyõztesként hagyja el a "csatateret".
Önmegfigyelésre, szorongásra hajlamos, ezt dícsérettel, szeretettel, beszélgetéssel ellensúlyozhatjuk. Tipikus "képzelt beteg", aki a legkisebb testi tüneti-elváltozást is nagyon nehezen viseli, és lelkileg összetöri a legegyszerûbb betegség is. A sport, a mozgás, az egészséges életmód sokat javíthat ezeken a problémákon, és hozzásegíti a gyereket ahhoz, hogy könnyebben kezelje a fel-felbukkanó betegségeket.
A Szûz gyerek kíváncsi, de sokkal óvatosabb és megfontoltabb, mint például az Ikrek gyerek. Ragaszkodik a családjához, otthonához és a barátaihoz - akkor érzi igazán jól magát, ha szerettei körében lehet. Lelkileg kissé labilis, de ez sokban függ a környezetében élõ emberek hangulatváltozásaitól. Egy megbízható anyuka és egy erõs kezû apuka mellett a kicsi megnyugszik, szorongása alább hagy.
Az óvodában sokszor koravénnek titulálják, pedig csak érettebb, okosabb, mint a többiek, és jól elszórakoztatja magát. Szereti a könyveket, a zenét és a felnõttek társaságát.
Általában rendes, és harmóniára törekvõ. Zavarja a kosz és a foltos, rendetlen ruhák. A Szûz gyerekek kedvelik a csíkos, kockás és pöttyös anyagból készült öltözékeket, takarókat, lakberendezési tárgyakat.
Szívesen kirándul, utazik. Boldog, ha állatok közelében lehet. Kedveli a virágokat, növényeket és általában a természetet.
Az iskolában inkább a háttérben marad, de észbeli képességei folytán elõbb-utóbb népszerûvé válik a többiek között. Iskolásként - bár jó tanuló - hajlamos a felelések, megmérettetések miatt a szorongásra. Aggodalmaskodik a versenyek, szereplések miatt. A szülõ sokat segíthet neki, ha megtanítja, de nem zsarolja a pontossággal. Általában kitûnõ tanuló, és kiváló nyelvérzékkel rendelkezik. Tornaórán is jeleskedik, szívesen sportol, és jó helyezésekkel végez.
Nahát,nagyon találnak ezek a horoszkópok a két nagyobbra. A picit még nem tudom,de az biztos,hogy enni nagyon szeret:-))).
Sziasztok!
Tegnap a drága Pá a babachaten felhívta a figyelmemet nyomatékosan,hogy 10 nappal el vagyok maradva blogilag,úgyhogy most gyorsan bepótolom.
Viszonylag jól mennek a dolgaink.kivéve,hogy a férjemnek nincs munkája egyenlőre.Most már nyilván beszélnem kell vele,hogy legalább munkanélkülire jelentkezzen be,amíg nem talál valamit,mert az én jövedelmecském csak arra lesz elég,hogy csekket fizessünk és pelenkát vegyünk-ennivalóra már nemigen fog jutni.Persze ahogy mostanában áll a dolgokhoz-hát,nem tudom.Lehet,hogy mégiscsak meg kellene nyerni a lottó ötöst? Merthogy a sarkon most nemigen kelnék el-ahogy kinézek:-)).
Gyerkőceim nagyon aranyosak.Marci tegnap felolvasta Kökölyszinek a Patika Tükör hátuljáról két babakocsi leírását, a kicsike pedig hanyatt feküdt,kis öklei a feje mellett,cumika a szájában-és félhangosan gajdolt Marci olvasásához. Aztán Levike kicsit később megmutatta neki,hogy hogyan kell megfogni a plüsskutyát a kezével-Ő pedig erősen bandzsítvafigyelte Levit,és kalamolt a kis kezével. Komolyan mondom,hogy nem is lenne érdemes úgy élni(legalábbis Nekem),hogy ne legyenek a gyerekeim a gyerekeim.Na,ezt most jól megaszontam.:-). Ma egyébkén kicsike elég keveset aludt napközben-este felé már nagyon nyűgös volt,és fél kilenc óta alszik.Kívácsni leszek,mikor ébred szopizni.
Mára ennyi,majd szól Pá,ha már el vagyok maradva:-)).
Ma nagyon kellemes idő volt felénk-és kicsike nagyon jókat szundizott-biztosan neki is jobb ez az idő,mint az a purgatórium meleg,ami volt. Délután 6 körül lementünk kicsit sétálni,de ott eléggé nyűgi volt-persze rájöttem,hogy biztosan fázott kicsit(pedig be volt takargatva,sapka is volt a fején). Néha olyan rossz,hogy nem értem,mit akar mondani-nem mindíg találom jól el,és így nem tudok rajta segíteni.
Lassan el kellene menni megvenni a fiúknak az iskolakezdéshez a cuccokat,de manóval másfél óránál többet nem lehet elmenni,mert tuti,éhes lesz,és ordít:-).Persze,végül is cicit adhatok neki-ha találok olyan helyet,ahol nincs nézőközönség:-).
Most nem írok többet-még meg kellene fogalmaznom a gondolataimat,ahhoz pedig most fáradt vagyok.
Szia olvasó! Azért írok így,hogy úgy érezd,Neked szól ez a dal,Neked énekelek:-) (vagy írok?:-))
Leírom,hogy s mint született babó.
Tudod,meg volt beszélve az orvossal,hogy július 9.-én befekszem,és még azon a héten 10.-én vagy 11.-én megcsászároz.Kérdeztem Tőle,hogy hányra menjek reggel,azt mondta,hogy ráérek fél tíz-tíz körül menni,megvizsgál,valahová,ahol lesz hely,felvesz,és aztán bemutat az oszt.vez.főorvosnak(mármint az "esetet")merthogy kell az engedélye a császárhoz.
Mi 9.-én reggel mentünk a párommal,kb.fél tíz lehetett,mikor kiszálltunk a liftből.Majdhogynem a liftajtóban várt bennünket az orvos-jajj de jóó,Kati,Miklós,Te menj haza a fiúkért,Kati,Te menj be a szülőszobára,a lányok már nagyon várnak,előkészítenek,és megyünk a műtőbe!!!Te vagy a 2.sectio,az 1.már benn van.Háááát,elhiheted,hogy hirtelen fordult egyet velünk a világ.Kicsi babám odabenn mit sem sejtve,vígan dorbézolt:-)). Bementem a szülőszobára,és hát tényleg úgy volt,jöttek a kolleganők,borotva,vérnyomás,katéter,infúzió-aztán 3/4 11-körül be a műtőbe..Ott megkaptam a gerincérzéstelenítést,és 11.07-kor kiemelték kicsi fiamat.El sem hittem,mikor odahozták-sírt nagyon,de a kezemmel nem tudtam megérinteni,mert ki voltam kötözve:-),csak az arcommal és a számmal simogattam meg a pici arcát,és beszélgettem hozzá-és képzeld el,abbahagyta a sírást.Annyira megható volt,hogy végig folyt a könny a szememből.(meg most is,ahogy emlékszem:-))
Azokban a napokban annyi szülés volt,hogy az előző napi császáros anyák még aznap,mikor én bementem, a vajúdóban várták,hogy lekerülhessenek a szülészetre.Persze,mivel ezer éves bútordarab vagyok már a kórházban, az aznapi nappalos csaj lejött,még mielőtt engem bevittek,és mondta,hogy csinál nekem helyet-én már egyenesen oda megyek le. Így is volt.
És ez nekem jobb volt így,mert akit előttem császároztak,csak olyan 3-4 körül került le-és addigra már kiment az érzéstelenítő hatása-szegény Mónika,mondta,hogy pokolian fájt Neki,ahogy áttették az ágyra.:-(.
Nekem is olyan 2 körül ment ki az érzéstelenítés-hát,rohadtul tudott ám fájni.Este 11-kor pedig ki kellett kelni az ágyból-persze segítséggel-és tusolni. Megvolt az is-és persze én elég makacs vagyok,úgyhogy reggelre,mikorra jött a nővérke,hogy újra segítsen nekünk-én már kikeltem,tusoltam,és minden ilyesmi(meg persze,mivel eléggé hiú vagyok-pici szemceruza,szemspirál is volt rajtam:-))).A szobatársaim mindíg nagyokat nevettek,mikor mentem kicsit a pofázmányomat csinosítani.
Aztán szerencsére minden jól alakult, hétfőn hazajöttünk. Mindenki nagyon nagyon boldog-imádjuk csöpit egyöntetűen.Nagyon édes kisbaba, de úgy tud hisztizni,hogy csak na...könny egy szál sem-és fél szemmel sandít,hogy mi lesz. De nem baj,ha hisztizik,nem zavar,akkor is imádom,mikor ordít.:-).
A kórházban csecsemős nővérek között volt egy,aki szerintem a Honvédelmi Minisztériumban kezdte a pályafutását,mint tábornok.Az egyszerűség kedvéért nevezzük csak Bébinek(ha 1szer olvasni fogja ezt a blogot,tudni fogja,hogy róla van szó-de nem tudja bizonyítani).
Hát,ritka egy s..fej emberke a lelkem-pont csecsemősnek való. Képzeld el,szinte hiányoltam a kezéből a Marshallbotot-úgy osztotta az ukázt és az észt,hogy öröm volt hallgatni. engem nem nagyon érdekelt,és velem nem is tudott mit kezdeni(a 3.gyerkőcnél azért már van némi ismeret),de szegény első szülő anyukák! A szobámban két ilyen anyukával is feküdtem-rendesen stresszelte Őket(meg persze az összes többt is az osztályon),én pedig nem győztem utána megvigasztalni Őket. Bébi bejött reggel,pattogott a hangja,és folyamatosan,megállás nélkül nyomta:anyukák így,anyukák úgy,miért nem ül anyuka a székbe,ez azért van itt,hogy szoptatni benne ,tessék kiszállni az ágyból,(totál szar műanyag szék volt,gondolod,milyen kényelmes-főleg csaszi után gyerekkel a kezedbe felkelni belőle),csóró 1.gyerekes anyuka pedig levette a gyereket ciciről,kiült a székbe-és majdnem sírva fakadt.Itt már besokallltam,de úgy voltam vele, hogy ha most nem tanulja meg megvédeni magát és a gyerekét eza csaj,akkor nem-én nem leszek ott mellette mindíg. Persze,mikor bébi kiment,mondta,hogy így meg úgy,én meg mondtam neki,hogy 1szerűen nem kellett volna kikelni az ágyból-miért nem mondtad neki,hogy neked ez így pont jó.Azt mondja erre:lehet? Hát mondtam,végülis nem az oviban vagyunk,asszem... anyuka nem adunk cumit a gyereknek,mert nem fog szopni(cumit ELLOPTA!!!!!!!!és valszeg kidobta), anyuka, a babacsomagban kapott lila könyvet(anyuka-ez voltam én:-)) )mutassa fel-látja a többi anyuka,ezt otthon ki kell olvasni,kötelező.De jobb,ha már itt elkezdik,nem az újságot kell:-). Persze Nekem nem szólt semmit-nyilván tudta,hogy belémtörne a foga-de a többiek szegények rendesen remegtek,ha meglátták. Egész álló nap,ha ott volt,benn ugrált az anyukák között-és nyomta,nyomta,nyomta. Mikor 1 napig szabadnapos volt,az egész anyukabanda fellélegzett-nincs Bébi,hurrráááá!
Mondtam is a szobatársaimnak,hogy ha talizunk,kikérdezem Őket a lila könyvből(de oldalszámot is kérek) :-))).
Az összes többi csecsemős nővér nagyon-nagyon normális volt-még a főnővérke egy kicsit gáz-de Ő nem ért rá az anyukák közé jönni-hálistennek sok a papírmunka az eü.-ben:-)).
Persze gyereke EGYIKNEK sincs.NNNa,ezt add össze:-)).
Mára ennyi.
Sziasztok!
Kicsi Kökölyszim ma hajnal 1-kor felkelt szopizni,és úgy döntött,hogy ébren megvárja a következő evést:-). Így aztán fél ötkor aludt el:-).Addig nagyon édes volt,néha nyekergett,de leginkább magyarázott a teknőcnek,ami a kiságyában van:-).Persze,meg ne ijedjetek,nem bolondultam meg,plüssteknőcről beszélek-és persze szép színes. Kíváncsi vegyok,a mai éjjel hogy alakul.
Egyébként nagy zsivány a drágám,ma majdnem bepisiltünk neki,úgy nevettünk mindannyian.Este(most is) elég nyűgi-bügi volt,aztán fürdés után kapott cicit,el is aludt szépen(vagyis csak úgy csinált). Kb.10 perc múlva felébredt-és elkezdett nyekeregni.Apa kihozta a nagyszobába-és Kökölyszi még hangosabban nyekergett-de ez nem sírás volt,egyértelműen panasz szerű nyekergés(kicsit olyan Charlies bor és bagóízű hangon-ami külön tetszett:-) )-és a fél szeme sarkából figyelte a hatást. Teljesen ledöbbentem,hogy ilyen picurin(ma 3 hetes a drágánk) hogy lehet valaki ilyan nagy franc. Azt hiszem,felköthetjük az alsóneműnket-igencsak megvezet bennünket még néhányszor:-).
Pont ma jutott eszembe,hogy lassan vége a nyári szünetnek- a két nagyobb fiacskám kezdheti elölről:-(. sajnálom a gyerekeket(nem csak az enyémeket),mert szerintem nagyon túlterheltek a tanév alatt(persze ezt soha nem mondom előttük:-) ). Na mindegy,lehet bevásárolni- jó sok minden kell. Mindenesetre még nagyon élvezik a nyarat-Marcimnak tiszta plezúr a lába,mert állandóan trükközik a bmx-el-nekem meg égnek áll a hajam-főleg ha látom is,amit csinál.
Leventém pedig verset ír-teljesen ledöbbentem-mert nem is akármilyet.Valamelyik nap szivárvány volt az égen-és előttünk kreált egy kis 4 sorosat.Leírom ide,olvassátok el.Szerintem nem semmi:
Kelet könnyét eresztve
Nyugat nevetve
Csodálkozó emberek szemébe
Szivárványkoszorút fon az égbe.
Mit szóltok? Írt másikat is,de az sokkal hosszabb. Kis petőfipalánta:-).
Marci persze mondta,hogy Ő nem szeretné,ha Levi költő lenne.Kérdeztem tőle,hogy miért.Azt mondta,hogy a költők nem keresnek jól.Erre mondom én,hogy :de lehet,hogy nagyon megbecsült lesz.erre Marci: Na,sokra megy a megbecsüléssel a kuka mellett:-))))))). Milyen kis gyakorlatias 11 évesen,ugye?
Na,ez volt ma.
Ja,és a végére egy kis vicc:
Az agresszív kismalac utolsó mondata az életben:
Hát Te meg ki a tököm vagy,vazze,hogy bundában eszed itt a málnát?:-)))))
Na sziasztok!
Mivel megígértem Pá-nak és Bibének,hogy néha néha írok ide-hát most megteszem. Ezt a bejegyzést arra használom,hogy leírjam,hogyan születtek a fiaim.
1996.08.25.-hajnal fél egy: kb.fél óra alvás után arra ébredtem,mintha fájdogálna ott lenn valami. Hát,úgy gondoltam,hogy várok egy kicsit,és figyelek.Addig sikerült figyelgetnem,míg reggel 7-re már erős 5 perces fájásaim voltak. Be is mentünk a kórházba-ott szépen fel is vettek(fél ujjnyi),aztán lefektettek a szülőágyra-és onnan kezdve nem kelhettem fel.Fél 2 kor burkot repesztett a doktronő-aztán jöttek a fájások egyre erősebben,csak a gyerek nem akart kibújni.aztán 1szer csak rosszabb lett a szívhangja-a válla viszont elakadt a méhszájban-merthogy az egyik oldalon nem tűnt el. Gyorsan szóltak a szülőszoba vezetőnek-aki gyorsan a vákum mellett döntött.Így 16 órás vajúdás után,délután fél négykor megszületett Leventénk,3500 grammal és 51 cm-el,10/10 apgarral, 40 hétre. Mind a ketten megszenvedtük-de megérte nagyon.
1997.08.06:délután 4 óra-mintha Marcim ki akarna kukucsálni. Hát,én levittem Levikét a játszótérre-ott elvoltam egy darabig-csak 10 percenként éreztem elviselhető görcsöket. Aztán este még megfürdettem,lefektettem,meséltem és énekeltem neki-megvártam míg elalszik.Nagyon nehezen hagytam itthon.Este 11.kor 5 perces fájásokkal megérkeztem a szülőszobára-felvettek a vajúdóba,mondták,hogy pihenjek.Na,ha lepihentem-fájás abbamaradt.Ha járkáltam,rendszeresen jött. aztán éjjel 2kor úgy döntöttem,lefekszem,mert nem lesz erőm szülni.Reggel 3/4 8kor jött a doki(pont az,aki megvákumozott Leventével)-és mondta,hogy ezektől a fájásoktól kb.du.4-re lesz baba.Kicsit elpityeregtem magam-hiáyzott nagyon Levikém. Elment az ágyamtól,éreztem egy pukkanást a pocakomban-és elfolyt a magzatvíz. Na,akkor beöntés,borotva-és iszonyatos erős,szünet nélküli fájások.Szó szerint szinte levegőt sem tudtam venni.És délután 4 helyett 9óra perckor megszületett Marcikánk,3900.grammal és 59 cm-el,40 hétre. Anyósom reggel fél nyolckor telőzott,mondták neki,majd délután valamikor.A tesóm pont akkor,mikor bújt a világra Marcika-megvárta,míg kibújik,mondták neki,hogy minden oké,nagy,egészséges baba.Erre Ő hívta anyósomat,hogy megszültem-anyósom meg először majdnem elküldte a p..ba-,erthogy neki másfél órája azt mondták,csak délután lesz babuci. Persze aztán jót szórakoztak az egészen.
2008.07.09. Néhány nappal 9.-e előtt megbeszéltük a doktorral,hogy mikor kell jönnöm.Kérdeztem Tőle,hogy hányra jöjjek reggel-erre Ő mondta,hogy ráérek 9-10 között jönni,felvesz,megvizsgál,aztán lefektet valahová-és 10.-én vagy 11.-én megcsászároz.Na,fél 10 körül lépünk ki a liftből-erre jön velünk szembe:Sziasztok,Kati,te menj be a szül.szobára,a csajok már várnak,előkészítenek-Te vagy a 2.sectio,az első már ben vann a műtőben.Hát,igazából még megijedni sem volt időm.A férjem szaladt haza a gyerekekért-Ő is meg volt rémülve eléggé-én meg méginkább. Bevittek a szül.szobára,ott a szokásos papírok aláirkálása,infuzio,katéter,borotva-és 11.07-kor megszületett legkisebbem,Péter Mór,3450 grammal és 56 cm.-el,38 hétre.
Nem is tudom,hogy mivel érdemeltem ki a JóIstentől,hogy 3 gyönyörű gyermeket kaptam. Tudom,egyet elvett Tőlem, de a legkisebbet azért adta,hogy enyhüljön a szomorúság,és a hiány.
És Shakespeare soraival zárom ezt a bejegyzést:
"A halállal,mely holnap elragad,csak úgy dacolhatsz,ha utódod marad."
Emlék kicsi lányomról,Timikéről,akit soha nem fogok elfelejteni. Levettem egy másik profilról ezt a részt,mert megfogadtam, ha a kicsi fiam megszületik épen,élve,akkor elhozom arról az oldalról. Nem azért,mintha többé nem akarnék rá gondolni(ha akarnám,sem tudnám megtenni,de nem is akarom),hanem azért,mert tudom,milyen sokkoló lehet egy kismamának ilyet olvasni.
De örökké emlékezni fogok Timikére-arra,amilyen szeretettel vártam,és arra,hogy milyen nehezen engedtem el.
Így most ide került életem eddigi legszomorúbb története.
Sajnos a kicsi lányunkat,akit mindannyian nagyon vártunk,áprilisban,még születése előtt elvesztettük.
Április 22.-re voltam kiírva Timikével.Pénteken,20.-án, a szokásos nst után azt mondta a nőgygyászom,hogy ha a hét végén nem szülünk,akkor hétfőn,23.-án reggel menjek nst-re és amnioszkópiára. Vasárnap,22-én reggel arra ébredtem,hogy elég erősen mozog a kicsi.Még meg is paskoltam a pocakomat,és mondtam Neki,hogy mi ez a kravaj odabenn csöpi,készülsz már kifelé?Aztán elcsendesedett,és nem éreztem a mozgását.Mondtam is a férjemnek,hogy nem mocorog,ugyan úgy csinál,mint a kisebb fiam,Marci.Az utolsó napon Ő sem mozgott már egyáltalán.Bíztam benne,hogy estefelé beindul a szülés.
Éjszaka nagyon rossszul aludtam,de nem tudtam megmagyarázni az okát.
Aztán 23.-án reggel a megbeszéltek szerint mentem vizsgálatra. Az nst-n nem volt szívhang.Gyorsan át az uh.-ba,és ott a doktor mondta,hogy sajnos nem él a baba. Az első 10 percben az őrület határán voltam.Aztán elkezdtem hajtani magamban a férjem és a gyerekeim nevét. Csak soroltam a nevüket a gondolataimban,és folyt a könnyem.
Bekerültem a szülőszobára 8,30-kor,megpróbálták beindítani a szülést. De nem indult.Így du.3,30kor az oszt.vez.főorvos rábólintott a császármetszésre.Ez alatt az idő alatt 4 kicsi baba születését hallgattam végig,és láttam,ahogy a kis rózsaszín csöppségeket viszik pólyában az édesanyjukhoz.
Aztán kiemelték belőlem az én édes kicsi babámat,Timikét.3800gr.és 56 cm.volt.
A köldökzsinóron volt egy csomó,amit még valószínű nagyon pici korában kötött rá, és ahogy befordult a kijövetelhez, kétszer a kis nyakára tekeredett.Ha nincs a csomó,valószínüleg megszületik épen,és most ölelhetném.
Van ebben valami kivédhetetlen,végzet szerű.Néha úgy érzem,hogy nem akart erre a világra megszületni.
Azon a napon ment el,amikor születnie kellett volna.
De bízom benne, hogy talán még lehet egy pici az életünkben, aki visszaadhat valami kicsit abból,amit elvesztettünk.Talán még ad az Isten egy gyermeket. Ha mégsem,meg kell békülnünk a sorsunkkal, és menni tovább.
Remélem,hogy még én is írhatok ide uh.eredményeket,méreteket,örömhírt egy újabb kicsi babáról.
Emlékül Timikének
A végtelenben egy napot. . .
Csak pár évet, pár hónapot,
a végtelenben egy napot
alszol egyedül gyermekem.
Csak egyet álmodsz és jövök,
a Földön itt misem örök,
s melletted leszek újra én.
És rád roskadok Mindenem
ott messze túl a Mindenen,
ott újra eggyé forradunk.
Köröttünk zeng a végtelen,
de túl a földi életen
nem érhet többé semmi vész.
S újra viselem gondodat,
csak még pár földi dolgomat
elvégzem, s aztán jövök.
Addig az álmod szép legyen,
a másvilági réteken
szebbek talán az álmok is.
Aludj,aludj s már ott vagyok
a végtelenben egy napot,
aludjál addig,gyermekem.
Hát,ez a mai nap nem volt túl fényes. Egész nap nyűgös voltam és vagyok,a pocakom néha durván bekeményedik(gondolom,készülődik már a szülésre). Ráadásul két rossz dolog is történt.Az egyik,hogy a legjobb barátnőm cicája-akit úgy fogadtak be az utcáról egy éve,még nagyon pici cicaként-kiesett a X.-ről. Nem pusztult el rögtön,de olyan sérülései lettek,hogy el kellett altatni.Nagyon szép kis jószág volt,meg bolond is-nagyon szerettem.És persze nagyon sajnálom a barátnőmet,meg a kislányát,mert nagyon megviselte Őket.De hát ez van. Kiszaggatta a szúnyoghálót,kimászott a párkányra-és megcsúszott....
A másik,háát,az még szörnyűbb.Egy kolléganőm férje 4 hete eltűnt, a jelek arra engedtek következtetni,hogy valami olyan dologba keveredett,amit nem tudott vállalni,és öngyilkos lett.Sokáig keresték,tobb 10 kilóméteres szakaszon átvizsgálták a folyót,radarral,búvárokkal,de semmi. Aztán tegnap megtalálták-tényleg meghalt,önygyilkos lett. Borzasztóan sajnálom,nagyon rendes emberek-nem tudom,mi vihette el ideáig a szerencsétlent.A kolléganőm teljesen összeomlott-és persze a fiuk is. Úgy szeretnék rajtuk segíteni-de nem tudok.Bár nyernék annyi pénzt,hogy tudjak nekik adni,legalább az adósság elrendezésében segíthetnék-mert a férjét már nem adja vissza senki. Nagyon sajnálom Őket....
Annyi sok szomorú dolog történik az életben-és mi nem tudjuk megbecsülni-legalábbis én nem mindíg-azt a sok szépet, amit kapunk.Ilyenkor mindíg elgondolkodom....Na mindegy,remélem,jbb napok jönnek.
